Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304

EGYSÉG VAGY SZABADSÁG 319 megjelenő tudósítások is arról számolnak be, hogy Berlin németországi befolyása beikormányzatának abszolutisztikus jegyeinek megerősödésével arányosan csökken.3

6 Népszerűsége látványos zuhanását az udvar a szövetségi reform kérdésében való kezdeményezéssel igyekezett megállítani, belpolitikai lépéseiért „külpolitikai" sikerekkel kívánta híveit kárpótolni. A „porosz kormány most erélyesen karolja fel a német kérdést, hogy ezáltal a kamara bizalmára és engedékenységére tegyen szert" - mutat rá Falk január 20-án a törekvések egyik fontos meghatározójára, a belső ellenzék leszerelésének szándékára. Ismeretes, hogy a szövetség újjászervezése az itáliai háború óta állandóan napirenden szerepelt. Poroszország 1860. január 4-én nyújtott be javaslatot a hadvezetés megosztására, mellyel azonban a Német Szövetség politikai kettészakadásától joggal tartó Szövetségi Gyűlésen magára maradt. Nem kísérte több szerencse a szász miniszter, Beust trialista elgondolását sem. A dualista és a trialista próbálkozások kudarcát követte 1861 decemberében Bernstoff porosz külügyminiszter tervének előterjesztése, amely a régi „radowitzi" elképzeléseket felelevenítve a Poroszország vezette föderatív kis Németország és az önálló Ausztria államszövetségében kereste a megoldást.37

Bernstoff jegyzéke a várakozásnak megfelelően kiváltotta Bécs ellenállását. Az udvar e kérdésben a német államok támogatására is támaszkodhatott, az együttműködés azonban csupán az oppozícióra korlátozódott, pozitív ellenoffenzíva megindítására nem került sor. „Egy pesti politikus" elmarasztalja a februári pátenshez ragaszkodó kormányzatot, mivel véleménye szerint a Habsburg-birodalom belépése Németországba szükségszerűen európai konfliktust provokálna, s ezért a német fejedelmek joggal fordulnak szembe a tervezettel/8 Láthattuk, hogy a porosz udvar a nemzeti és a liberális elvek szembeállításával törekedett nehézségei leküzdésére. A Haladó Párt vezette ellenzék azonban egyértelműen fogalmazta meg ellenvéleményét: „Tehát a parlamentarizmus, a szabadság valódi formában, s a németországi hegemóniára törekvés, felforgatási szándék nélkül, ennyit vár, ennyinek elérhetésében bízik ... a többség" — ismerteti a liberális-demokrata koalíció programját D-gal jelzett kommentátorunk.39 Hasonlóképpen értékelte a fejleményeket a Pesti Napló másik munkatársa is. „Hanem annyit talán szabad lesz megjegyeznünk, hogy a berlini kormány a legnagyobb határozottsággal térjen a szabadelvűség útjára és e tekintetben hívja ki versenyre a vele vetélkedni akaró államokat" — szögezi le az egység és szabadság követelményének összetartozását még szem előtt tartó Falk Miksa.40 II. Az alkotmánykonfliktus kirobbanásától Königgrätzig 1858 őszének nagy reményei 1862 tavaszára szertefoszlottak. Az uralkodó ugyanis nem kívánta a fejedelmek és az arisztokrácia befolyását a liberális kormányok működésével a hatalom korlátozása árán összeegyeztetni, s visszatért a nyíltan konzervatív 36

PN 1862. ápr. 5.,vö. okt. 8. 3 7

Radowitzróll. PN 1862. jan. 9., márc. 15.;Beustról 1862. jan. 14. 3 8

PN 1862. márc. 14., vö. febr. 11., júl. 11., szept. 6. 39

PN 1861. dec. 15., vö. 1862. márc. 7. 40

PN 1861. dec. 12. 4 Századok 84/2