Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Fábiánné Kiss Erzsébet: A ”Kossuth bankók" sorsa az osztrák uralom idején 273
A ,.KOSSUTH BANKÖK SORSA" AZ OSZTRÁK URALOM IDEJÉN 287 A magyar kormány által kiadott pénz mennyisége A kérdést lezáró döntésnek valóban előfeltétele volt a fenti kérdések megválaszolása. Egy esetleges beváltás esetén a beváltandó pénz mennyisége ugyanis nem volt közömbös a kimerült osztrák kincstár számára. Ugyanebben az esetben tudni kellett azt is, hogy osztrák alattvalók pénzét váltják-e be, vagy esetleg a magyar kormányt segítik frissen nyomott bankóinak külföldön is fizetőképes pénzre való cserélésével. Még a fedezettel bíró pénz esetében is meg kellett győződnie az osztrák kincstárnak, hogy nem lépték-e túl az 1 és 2 forintosok nyomtatásában az ércalap összértékét; nem vált-e a fedezettel bíró pénzből fedezetlen. Ehhez pedig tudni kellett, hogy 1849-ben is nyomtak-e ilyen pénzt az elmenekített pénznyomdában Debrecenben. Tekintettel a fenti, csak nehezen hozzáférhető információk fontosságára, a Finanzministerium legszívesebben arra az időre halasztotta volna a magyar pénz kérdésének végleges megoldását, amikor csapataik győznek, és minden pénzsajtó osztrák kézre kerül. Ekkor valóban pontosan meg lehetett volna határozni a már befejezett gyártás által produkált összmennyiséget, s biztosra mehettek volna abban is, hogy a megsemmisítés után újabb pénz nem bukkan elő.47 Csakhogy: még ha lehetett volna is bízni egy gyors osztrák győzelemben — ami tavasz felé egyre inkább kétségessé vált —, akkor is, a közben eltelt időben az osztrák területeken is elsősorban a magyar pénz állt rendelkezésre. Intézkedni tehát mindenképpen kellett, s ez — tekintettel az osztrák államkincstár nehéz helyzetére — nem lehetett a magyar pénz egyszerű érvénytelenítése 48 A bécsi minisztérium számos kimutatást kapott a pénzjegyek mennyiségéről a Cameral Verwaltungtól /az elsőt jan. 21-én/, a Kereskedelmi Banktól, de nem tartotta pontosnak ezeket a többnyire becsült adatokat. Hiába tartózkodott Pesten több olyan minisztériumi tisztviselő, akik a bankógyártást 1848-ban közelről ismerték, a pontos kimutatások Debrecenben voltak, a Kereskedelmi Banknak pedig a pénzgyártás egészébe nem, hanem csak a fedezett jegyek tekintetében volt betekintési joga.4 9 A gyártott pénzmennyiségről és az ércalap nagyságáról visszaemlékezésekben, irodalomban igen 4 'Erről leginkább: Finanzminister Windischgrätznek, 1849. jan. 17. (722/FM. sz.) a 681/FM. számú iratban másolatként, ÖStA, uo. - Almásy M. jelentése, 1849. jan. 21. (111. ein. sz.), uo.; Finanzminister Windischgrätznek, 1849. febr. 16. uo., 1849: 1312. FM. sz. 48 Helfert id. munkájában nagyon kifakadt a „takarékos, sőt zsugori" Krauss óvatos, időthúzó eljárása ellen. Szerinte mar december első felében „ein weiter blickender, entschlossener kaiserlicher Finanz-Minister dem ganzen Plunder mit einem Federstriche ein Ende machen konnte . .. (Krauss) ein Charakter . . . von einer Aengstlichkeit, von einem Sparsinn, um nicht zu sagen Knauserei, die im Haushalt des Privaten unter Umständen ihre guten Seiten haben mag, die aber in hochwichtigen politischen Momenten und Fragen nur von den bedauerlichsten Folgen sein konnte ..." 267. - Az osztrák minisztertanács ülésén is elhangzott az, hogy rögtön érvényteleníteni kellett volna a pénzt: der anfängliche Missgriff mit den ungarischen Banknoten, welche man, statt sie gleich für ungültig zu erklären, annahm, später sogar teilweise einlöste und so zum Gegenstande der Spekulation machte ..mintha a minisztériumnak nem lett volna tudomása a való helyzet ellentmondásairól és nehézségeiről. Közli: Andics E. i. m. III. köt 421. sz. 193. 4, Az adatok megbízhatóságától. Finanzministerium Windischgrätznek, 1849. jan. 12. ÖStA, Finanzmm., 1849: 681. FM. sz. (330/PAS), fol. 45.; MOL, Filmtár, Rousseau-emlékirat, mellékletek, foL 285-286.; Finanzministerium Windischgrätznek, febr. 16. ÖStA, uo., 1312/FM. sz. - MOL, Absz. kori ltár, Windischgrätz, Általános, 849/PAS; továbbá Almásy M. id. jan. 21-i jelentése, ÖStA, uo., 1849: 681. FM. sz. (111. ein. sz.) -2 Századok 84/2
