Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Fábiánné Kiss Erzsébet: A ”Kossuth bankók" sorsa az osztrák uralom idején 273
274 FÁBIÁNNÉ KISS ICRZSÉBET levélből, amelyet Krauss osztrák pénzügyminiszterhez irt.2 Első olvasásra alig hihető, hogy az osztrák „büntetőexpedíció" katonáit a „rebellis^ kormány törvénytelen pénzével látják el, azzal a pénzzel, amelynek elfogadását császári-királyi rendeletek tiltották minden alattvalónak. Pedig Windischgrátz, a prágai és bécsi felkelés leverője azzal a szándékkal érkezett Magyarországra, hogy érvényt szerez az uralkodó 1848. szept. 22-i, okt. 16.-és 20-i, valamint nov. 6-i parancsainak, amelyek a magyar bankjegyek kibocsátását kárhoztatták, ill. ezek további gyártását megtiltották. A nov. 6-i rendelet egyben utasítás volt Windischgrátz számára, amely szerint fegyverrel kell kikényszerítenie Magyarországon a papírpénz kibocsátának megszüntetését. Az utóbbi rendeletet a trónra lépő Ferenc József forrás jöhet számításba. Elsősorban a Windischgratz-féle általános iratok között találhatók meg az A!má«y-jelentések, de akad bőven a Finanzministerium anyagában is másolatban vagy csatolt eredetiként Windischgrátz átiratai mellékleteként. Meglepődve tapasztaltuk, hogy ilyen Cameral Verwaltungiktatószámos iratok találhatók az 1849 eleji magyar pénzügyminisztériumi iratok között is (H 29. pl. 946/ pr. szám). — A téma kutatójának az elsődlegesen számba vehető Windischgrátz-anyag átnézésekor is sajnálattal kell megállapítania, hogy a legfontosabb, a magyar pénz ügyére vonatkozó iratok nem találhatók. A legtöbb ilyen irat helyén egy 1861-es helytartótanácsi számra (17.074) utaló ó'rjegy fekszik. A fenti számot - a segédkönyvek alapján - egy 1865-ös helytartótanácsi elnökségi ügyiratban leljük fel, anélkül azonban, hogy az iratokról vagy a magyar pénzről bármi közelebbit is megtudnánk. (Az ügy egyedi: a magyar kincstári utalványokkal kapcsolatos kártérítési igény.) - Vannak olyan őrjegyek is a Windischgrätz-anyagban, amelyek egy 1850-es Geringer-aktához kapcsolódnak (14.667 szám. Geringer, Általános iratok, D 55.). Ez esetben annyit megtudhat a kutató, hogy több PAS^jelű iratot a bécsi Zentral-Untersuchungs-Commission-nak, ill. a belügyminisztériumnak küldtek meg. Az iratokat nem kapták vissza, ami már abban az időben is problémákat okozott. Az utolsó ilyen „iratkölcsönzés" 1851. szeptemberben történt (17.081/1851. G. számon). Elképzelhető, hogy az ilyen módon Bécsbe jutott Windischgrätz-iratokat használta fel Rousseau altábornagy is említett emlékiratához: ő ugyanis mondanivalója alátámasztására számos korabeli irat Bécsben készült hiteles másolatát közli a mellékletek között. Sajnos, a filmen a mellékletek számozása nem követhető teljes pontossággal, ezért a jegyzetekben a - sok esetben szintén alig követhető - folio-számokat adjuk meg. A téma numizmatikai jellegű irodalma megtalálható: B. Fejér M. Huszár !.. : A magyar numizmatika bibliográfiája. Bp. 1977. vonatkozó fejezeteiben. Elsősorban felhasználtuk: Faragó Miksa: A Kossuth-bankók kora. A szabadságharc pénzügyei. Bp. é. n. (1912) Függelék: 1. Az Almássy-bankó. 2. Pest város váltócédulái (szükségbankói) a szabadságharc idejében. (A Landerer és Heckenast cég bankógyára.); - Vargha Gyula dr.: A magyar hitelügy és hitelintézetek története. Az ezredévi országos kiállítás pénz- és hitelügyi bizottságának megbízásából. Bp. 1896.; - Pólya Jakab: A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank keletkezésének és ötven éves fennállásának története. 1841-1892. Bp. 1892. A szerző még használhatta azokat a banki iratokat, amelyek a II. világháborúban elpusztultak. Ma csak az 1850 utáni zárójelentésekből tudhatunk meg valamit a Bank 1848-as igen fontos tevékenységéről. (A pusztulás mértékéről szól a repertórium bevezetője a 15. oldalon: Jenei Károly: Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. és beolvadt vállalatai. I — II- köt. Repertórium. MOL. Levéltári leltárak, 32. (Soksz. Bp. 1965.): - Dr. Btiky József: Ausztria papírpénzkibocsátásának története a XVIII. század közepétől 1850-ig (különös tekintettel Magyarországra). Bp. 1937.; - Helfen, J. A. Frh. v.: Oesterreichische Münzen und Geldzeichen von den Jahren 1848 und 1849. Numismatische Zeitschrift. 1874-1875. 233- 353.; I.ukács Béla: Az 1848- 49-i pénzügy. A forradalmi időszak pénzügyének, hitelműveleteinek és a forradalmi kiadásoknak ismertetése az eredeti számadások alapján. Pest, 1871. Ö a levéltári források között is említett állampénztári könyveket használta.; - Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. I—III. köt. Bp. 1952, 1965, 1981. A bevezető tanulmány csak érintőlegesen foglalkozik a magyar pénz - és általában a pénz - problémájával: egyedül Zichy Ferenc gr. Pozsony m. cs. biztosának idevonatkozó emlékiratáról szól (I. köt. 82.), s például az adózást taglalva nem tesz említést a fizetési nehézségekről (vö. I köt. 83 86.). Elsősorban a közölt hangulat- és helyzetjelentéseket, valamint Windischgrátz működésének értékelésére vonatkozó dokumentumokat használtunk fel a forráskiadványból.
