Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Sevjakov; A A.: A szovjet-román viszony és Nicolae Titulescu 188
188 FOLYÓI RATS ZEMLE kizárólag azért törtek be, hogy Eleanor Rooseveltnek a kongreszushoz irt leveleiró'l másolatot készítsenek. A Szövetségi Nyomozóhivatal egyre többet töró'dött az országon belüli ellenség aknamunkájának felderítésével, mint a tényleges bűnüldözéssel, amelynek érdekében létrehozzák. A hidegháború időszakában elsődleges céllá vált - az 1946-os FBI konferencia programjának szavaival élve -„informálni a közvéleményt az ebben az országban levő Kommunista Párt párt alapvetően orosz jellegéről". A „kommunizmus", a „felforgatás" varázsszava pedig bőven elegendőnek bizonyult a New Deal viszonylag szerény gazdasági és társadalmi célkitűzéseinek reformjainak perbefogásához. (The Journal of American History, Volume 69., No. 3., 1982. december, p. 638-659.) F. M. Α. Α. SEVJAKOV Α SZOVJET-ROMÁN VISZONY ÉS NICOLAE TITULESCU Az 1930-as évek európai nemzetközi viszonyaiba, a román külpolitika egészébe illesztve fejti ki mondanivalóját a szerző. Az utóbbit összességében úgy jellemzi, mint amely 1918-tól folyamatosan szovjetellenes volt. Szerves részét képezte a vezető kapitalista hatalmak kommunistaellenes törekvéseinek, a román uralkodó körök érdekeit tükrözte. Konkrétan Besszarábia kérdése tette lehetetlenné a kapcsolatok rendezését. A királyi Románia 1918-ban bekebelezte, amit viszont a szovjet kormány sohasem ismert el. A történelmi jog mellett azt az érvet is olvashatjuk a cikkben, miszerint Észak-Bukovinában az ukrán és orosz etnikum volt többségben. A konkrét diplomáciai érintkezések elemző bemutatása közben általános jellemzésként megállapítja a szerző, hogy a tárgyalt időszakban is kétarcú, egyensúlyozó volt a román külpolitika, mint hagyományosan. Ugyancsak előzetesen, szükségesnek tartja Sevjakov, hogy röviden jellemezze Titulescut. Kisnemesi származását, európai műveltségét, diplomáciai tapasztaltságát hangsúlyozza, amelyek együttesen Európa szerte elismert diplomatává tették. Külügyminisztersége előtt tíz évig volt hazája londoni nagykövete, illetve képviselte azt a Népszövetségben. Legfőbb külpolitikai törekvése a Párizs környéki békékben rögzített európai határok megőrzése volt. Tehát a nemzetközi erőviszonyok minden változását aggodalommal figyelte. Különösen nyugtalanították a szovjet állam diplomáciai sikerei. 1933-ig minden közeledési kísérletet elutasított. 1932-ben például a nemzetközi leszerelési konferencia kudarcához jelentősen hozzájárult. A szovjet külpolitikai vezetés ekkor kétoldalú megnemtámadási szerződést kezdeményezett. Több szomszédjával létre is jött a megállapodás. A román vezetés a francia „biztatás" ellenére elzárkózott a megegyezés elől. Pontosabban nyilatkozatot követelt a szovjet féltől, amelyben az elismeri Besszarábia status quo-ját. A szovjet diplomácia elkötelezte magát, hogy fegyveres erői nem lépik át a Dnyeszter vonalát. Ugyanakkor annak konstatálását is fontosnak tartották, hogy területi viták vannak a két ország között. Francia nyomásra folytatódtak a megbeszélések, s ekkor Titulescu lemondással fenyegetőzve érte el, hogy megszakadjanak. Londoni és genfi, következetesen szovjetellenes irányvonalához 1932 októbere után a Maniu, majd Tatarescu kormány külügyminisztereként is ragaszkodott. Legalábbis kezdetben. A demokratikus közvélemény felháborodását váltotta ki pl. bemutatkozó parlamenti beszéde, amelyben ismételten a Besszarábiáról való szovjet lemondáshoz kötötte egy megnemtámadási szerződés megkötését. 1933 januárja, Hitler hatalomra jutása után felülkerekedett benne az európai látószögű liberális politikus. Rádöbbent, hogy a nácik Németországa nem csupán 1917 következményét, de az egész versailles-i rendszert fel akarja számolni. Hamar felismerte a francia külpolitika erőtlenségét is. így óvatos, rugalmas vagy következetlen lett külpolitikai irányvonala. A szovjet kezdeményezéseket figyelemre méltatta. Igaz, a hazai politikai háttér nem kedvezett ezen lépéseinek. Sőt, nyugati patrónusai val is szembe került, amikor az agresszor meghatározására vonatkozó szovjet kezdeményezésre konstruktívan reagált. Nemzetközi megállapodás 1933-ban nem is született, de a szovjet diplomácia következetessége, útkeresése végül is bilaterális nyilatkozatok kiadását eredményezte, az agresszor fogalmáról. Titulescu aláírta a szovjet-román deklarációt. Természetesen nem minden hátsó szándék nélkül. Besszarábia kérdésében vélte megkötni a Szovjetunió kezét. Ezt a szándékát
