Századok – 1984

FOLYÓIRATSZEMLE - Hyman; Paule E.: Az európai zsidóság története 180

FOL YÖIRATSZEMLE 181 összeállított esszék nemcsak az együttélés nehézségeit mutatják be, de a homlokegyenest ellenkező interpretálások lehetőségeit is. A legtöbb németországi zsidó számára az együttélés legfelhőtlenebb szakasza az utolsó intézményes akadályokat is felszámoló Weimari Köztársaság volt. Erről a korszakról az első átfogó tanulmány Donald Niewyk „The Jews in Weimar Germany" (Baton Rouge, Louisiana, 1980) című munkája, melyben a szerző tételesen bizonyítja, hogy a jogi és kulturális lehetőségek teljes megragadására a német zsidóság akkor kapott alkalmat, amikor gazdasági és politikai szerepe kezdte jelentőségét veszíteni. Fő témája azonban az antiszemitizmus fellendülésére adott zsidó válasz kérdése. Niewyk hangsúlyozza, hogy a németországi zsidó élet meghatározója a liberális emancipációs ideológia volt. Egyben behatóan elemzi az antiszemitizmusra válaszul megjelenő két ideológiát, a cionizmust és a német sovinizmust. Niewyk munkájának jó kiegészítése a Baruch Z. Ophir és Falk Weiseman által szerkesztett „Die jüdischen Gemeinden in Bayern, 1918-1945" (München-Wien, 1979), amely inkább lexikográfiái, mint történeti munka a bajorországi zsidóságról. Miután az egyenjogúsítást folyamat ideológiai problémáját, mint a fentiekben is láthattuk, jó néhányszor feldolgozták már, az ideológiai és emancipációs politika partikulárisabb kérdéseinek részletesebb kutatását csak üdvözölni lehet. Frances Malino munkája, a „The Sephardic Jews of Bordeaux" (Judaic Studies, No. 7. University of Alabama, 1978), a legteljesebb elemzése a nagy francia forradalom és a napóleoni korszak egyenjogúsítást küzdelmeinek. A Walter Grab szerkesztette „Deutsche Aufklärung und Jüdische Emanzipation" (Tel-Aviv, 1980) című esszékötet a német felvilágosodás korában mutatja be az emancipációs elméleteket és a zsidóság korabeli értékelését mind a nem zsidó, (Lessing, Kant), mind a zsidó (M. Mendelssohn, S. Maimon) oldalról. Sajnos, mind a két könyv adós marad a mozgalmak és elméletek társadalmi környezetének igazán mély feltárásával - állapítja meg Hyman. A különböző városok, államok és nemzetek zsidósága életének és harcainak bemutatása nagyban hozzájárulhatna az egyenjogúsítás idejének, valamint a burzsoázia és a nemesség érdekei egybeesésének behatóbb megismeréséhez. Ezen a területen is megjelent egy-két új könyv. Carol Jancu munkája a „Les Juifs en Roumanie (1866-1919) De l'Exclusion à l'émancipation" (Aix-en-Provence, 1978) a román zsidóság egyenjogúvá válásának folyamatát és ennek szoros kapcsolatát a román nemzeti önállóság kivívásához mutatja be. Harriet P. Freidenreich a „The Jews of Jugoslavia: A Quest for Community" c. művében (Philadelphia, 1979) az alig ismert és igen heterogén jugoszláviai zsidó népesség társadalmi-gazdasági, szervezeti és ideológiai fejlődését vázolja föl, kiemelve a kis zsidó közösségek közötti területi, kulturális különbségeket, és igen gondosan megrajzolva ezen közösségek nyelvi és kulturális beolvadási folyamatát. A legérdekfeszítőbb új eredmények a társadalomtörténeti kutatás területén születtek. Ebben a munkában a Leo Baeck Institute külön említést érdemel a német anyanyelvű zsidóság történetének és kultúrájának részletes feldolgozásáért. Legújabb kiadványuk a „Das Judentum in der Deutschen Umwelt 1800-1850" című esszégyűjtemény (Tübingen, 1977) a zsidó oktatási intézmények és sajtó szerepét mutatja be a zsidó népesség öntudatosodási folyamatában, míg a „Juedisches Leben in Deutschland" (két kötet) (Stuttgart, 1976 és 1979) gazdag tárháza a mozgékony és kulturálisan gyorsan alkalmazkodó német zsidóságra vonatkozó dokumentumoknak. A téma egyik kiemelkedően jó feldolgozása Todd Endelman munkája a „The Jews of Georgian England 1714-1830: Tradition and Change in a Liberal Society" (Philadelphia, 1979), amely talán a legteljesebb társadalomtörténeti elemzés az angliai zsidóság beilleszkedéséről. Az ugyancsak érdekfeszítő „Rotschild Buildings: Life in an East End Tenement Block 1887-1920" (London, 1980). Jerry White könyve egyetlen hibájának csak azt tekinti a cikk szerzője, hogy az általa vizsgált zsidó csoportot nem annyira etnikai és vallási egységnek tekinti, hanem osztály-hovatartozása szerint vizsgálja. Végül a legújabb publikációk között feltétlenül említést érdemel Marion Kaplannak a választott témát mondhatni tökéletesen feldolgozó munkája a „The Jewish Feminist Movement in Germany: The Campaigns of the Jüdischer Frauenbund 1904-1938" (Westport, Connecticut, 1979). Nagyon hasznos, hogy egyre gazdagodik az európai zsidóság történetét feldolgozó irodalom. A kutatók mind mélyebbre áshatják magukat e népcsoport történetének feltárása során az ideológia és viselkedés, a kulturális azonosulás és kisebbségi elzárkózás, az elit és a tömegek egymásrahatásának elemzésébe. Ha pedig sikerül végleg leküzdeniük ellenérzéseiket a zsidósággal, mint a hagyományos és