Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
12 BUZ A JÁNOS 16 dénár volt, s nominál és reálértékben egyaránt ekkor érte el a maximumot.38 Az 1 dénáros többlet önmagában elhanyagolható lenne, az időbeliség és az alább érintendő okok miatt azonban figyelmet érdemel. 1644-ig több lépcsőben, de lényegében folyamatosan emelkedett az egy marhaszámra kirótt dénárok összege. Leolvasható az 1. táblázatból, hogy különösen 1639—1644 között gyorsult fel az egy marhaszámra kivetett adó emelkedése, hat év alatt 8 dénárról 16 dénárra ugrott, azaz 100%-kal nőtt, s ha felidézzük azt, hogy ezekben az években nem változtak a pénzértékviszonyok, akkor a jelentős adónövelés kétségtelen. Első ízben 1642-ben érte el az egy marhaszám után kivetett adó a 15 dénárt, s ennek tudható be, hogy az említett hat éven belül - annak ellenére, hogy a „császár adaja" és a „főre felvetett adó" címén befolyt összeg is nőtt 1639-hez viszonyítva - a marhaszám után inkasszált summa 38,6%-os részesedésével az 1640-1649 közötti évtizedben (az egyetlen, amelyből 10 év forrásai hiánytalanul fennmaradtak!) abszolút és relatív értelemben is a mezőváros legtöbbet hozó adónemét jelentette. Tegyük hozzá úgy, hogy a bevallott marhaszám jó 10%-kal csökkent 1639 és 1642 között! Nem lehet közömbös számunkra az sem, hogy e folyamat — ti. a marhaszámok csökkenése — nem állt meg, hiszen az évtizeden belüli mélyponton, az 1644. esztendőben, már 22,5%-kal kevesebb a mezőváros összeírt marhaszáma az 1639. évinél. Ε kiragadott néhány év adatainak összevetéséből már nyilvánvalóan sejthető, hogy a mezőváros marhaszámának változása és az egy marhaszámra, mint adókulcsra, kirótt dénárösszeg módosulása között kétségtelen összefüggés állt fenn, a kauzalitás tényét hangsúlyozva sem akarjuk azonban azt állítani, hogy Nagykőrös marhaszámának hullámzása, illetve hosszú távon megfigyelhető vitathatatlan csökkenése csupán a lentiekkel lenne magyarázható. "„Ez idei marhaszám felvetése: szám szörént 8211 1/2, summa szerint 1314 ft.", tehát egy maxhaszámra 16 dénárt vetettek ki. Szilády-Szilágyi: I. 110.
