Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Shalhope; Robert E.: A második alkotmánymódosítás ideológiai györerei az Amerikai Egyesült Államokban 178
FOLYÓIRATSZEMLE 179 állampolgári jog, s ha egyesek élhetnek ezzel a joggal, míg másokat kizárnak belőle, az egyértelmű megsértése a szabadságnak. A fegyver szükséges az önvédelemhez, vadászathoz, külső támadás elhárításához, valamint nem utolsósorban a felfegyverzett állampolgárok garantálják a köztársaság fennállását a vezetők esetleges „megtévedése" esetén. Sir Walter Ralaigh és Jean Bodin szerint a köztársaság és a monarchia abban is különbözik egymástól, hogy az egyik megengedi és szükségesnek tartja az állampolgárok fegyverviselését, míg á másik kifejezetten tiltja azt. A 17. század második felében az angol gondolkodók a változó körülményekhez igazították a firenzei tanokat. Marchamont Nedham szerint például a köztársasági államforma a polgárság fegyvereire és a vezetők rendszeres választására épül. A szabad akarat tanában hívők közül ő szögezte le először, hogy fegyvert egy szabad államban nem mindenki, hanem csak a megbízható, a köz iránt elkötelezett polgárok viselhetnek. A Machiavelli által kigondolt elveket James Harringdon finomította tovább, a fegyverviselési jogot összekapcsolva a birtokbírhatással, szerinte csak a freeholderek viselhettek fegyvert. A szerző említi, hogy a szabad akarat elvében hívő filozófusok (Andrew Fletcher, John Trenchard, Thomas Gordon) mind a polgárok felfegyverzését kívánták, s elvetették az állandó hadsereg fenntartását. Ugyanakkor azt hangoztatták, hogy egy szabad államban a polgároknak meg kell tudniuk védeniük magukat zsarnokká váló vezetőikkel szemben is, mert különben a hatalom a fejükre nő, a szabadság zsarnokságba torkollik. James Burgh amiatt ostorozta az angol közállapotokat, mert Anglia hozzászokott, hogy hadsereg harcoljon érte, az angolok elvesztették elődeik katonai erényeit. A szerző szerint már a kortársak is látták, hogy a dekadens, halódó Angliával szemben milyen erkölcsi ereje van az Amerikai Egyesült Államok felfegyverzett polgárságának. Richard Price az amerikai forradalom fontosságáról írt egyik pamfletjében az Egyesült Államok erkölcsi és katonai erejét, fölényét a felfegyverzett, a szabad állam megvédésében érdekelt milíciában látta. A szerző rámutat, hogy az Egyesült Államok köztársasági erényeinek magasabbrendűsége (különösen az öreg kontinens népeivel egybevetve) a pamfletirodalom elfogadott tényévé vált az Atlanti-óceán mindkét partján. A szabad fegyverviselésben és az állampolgári érdekeltségben hitt a baptista John Allen is, mikor röpiratában azt állította, hogy az újdonsült államok három hét alatt ütőképesebb önkéntes hadsereget állítanak ki, mint Anglia három év alatt. James Madison a Federalist Papers-ben állapította meg, hogy míg Európában az elnyomó hatalom nem mer fegyvert adni a polgárok kezébe, az Egyesült Államok ereje éppen ebben rejlik. A gondolatot továbbfejlesztve Joel Barlow már azt akarta, hogy minden állampolgár legyen katona, illetve minden katona állampolgár. Nemcsak megengedni kell a fegyverviselést, hanem kötelezővé is kell tenni. Mikor Madison az alkotmánykiegészítéseket fogalmazta, felhasználta egyrészt az egyes államok törvénykönyveit, másrészt a százszámra beküldött javaslatokat, melyek a fent ismertetett republikánus ideológiát tükrözték. A források végül is négy alapgondolatot tartalmaztak, s ezek mindegyike megjelenik a második kiegészítésben. Ezek a következők: az egyének fegyverviselési joga, a hivatásos, állandó hadseregtől való félelem, bizalom az egyes államok által létrehozott milíciákban, a katonai vezetésnek a polgári irányítás alá rendelése. A szerző rámutat, hogy a különböző államok törvénykönyvei ezt a négy elvet is különféleképpen kezelték. New Hampshire négy külön törvénycikket hozott, Pennsylvania egyben foglalta össze a négyet. Madison és a módosítás megszövegezői az összes javaslatok szellemét igyekeztek törvénybe foglalni, s végül is két dologra koncentráltak. Az egyének fegyverviselési jogát és a milícia szükségességét kapcsolták össze egyetlen alkotmánykiegészítésben. A kongresszusi vitán úgy értelmezték, hogy egyik sem alárendelt, a két jog egyenrangú. Ugyanakkor kiderült, hogy a kongresszus tagjai meg akarták különböztetni a fegyvertartás (birtoklás) mindenkire érvényes jogát a fegyverviselés korlátozott jogától. A képviselők azt akarták meghatározni, hogyan lehet veszély esetén a 18-45 év közötti összes amerikai férfi kezébe fegyvert adni, és hogyan lehet ezt a fegyverviselést a milíciára korlátozni. Az mindenesetre világos, mondja a szerző, hogy megkülönböztették az egyén fegyvertartási jogát és a milícia szükségességét, ahol a fegyvert viselni, használni lehetett. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a két jogot a legtöbb esetben elválaszthatatlannak tartották. Joseph Story a kiegészítésekhez fűzött kommentárjaiban is rámutatott, hogy a felfegyverzett embereket valamiféle katonai fegyelem nélkül nem lehet milíciaként használni, s az állampolgárokban a milícia, illetve a fegyelem iránt érzett közöny előbb-utóbb undorrá válik, és a fegyelem felbomlásával a fegyverviselés ellenőrizhetetlen lesz. A törvényhozók még azt hitték, hogy a fegyverviselés képessége és az állam érdekében való használata automatikusan együtt jár. 12*
