Századok – 1984

ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Ember Győző: A levéltártudomány 125

136 EMBER GYÖZÖ A forráskutatás a forrástannak az az ága, amely a történeti és egyben levéltári források felderítésének a kérdéseivel foglalkozik. A forrástannak inkább gyakorlati, módszertani területe, de elméleti vonatkozásai is vannak. A forrásvizsgálat vagy forráskritika a forrástannak az az ága, amely a történeti és egyben levéltári források forrásértékének a megállapításával foglalkozik. A források belső, tartalmi és külső, formai sajátosságait elemezve, meghatározza azok jellegét, hitelességét, megbízhatóságát, használhatóságát. A forrástannak inkább elméleti területe, de módszertani vonatkozásai is vannak. A történeti forrástudományok közé sorolhatjuk a történeti forrásközléstant, amely a történeti források közzétételének elméleti és módszertani kérdéseivel foglalkozik. A történeti források legnagyobb és legjelentősebb kategóriája a levéltári forrás. A történeti forrásközléstannak legnagyobb és legjelentősebb területe a levéltári források közlésének a tana, amely a levéltári források közlésének — forrásközlő levéltári kiadványok készítésének és gondozásának — elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. A levéltári forrásközléstant általában archeográfiának nevezik. Az archeográfia elméletét forrásközlési alapelveknek, gyakorlatát pedig a forrásközlés módszertanának szokták mondani. Bár a levéltári forrásközléstannak vagy archeográfiának közeli rokonsága a történeti forrásközléstannal kétségtelen, és ezen az alapon levéltártudományi társdiszciplinának minősíthető, de e rokonságnál sokkal erősebb a levéltártannal való kapcsolata, sokkal indokoltabb tisztán levéltártudományi diszciplínának tekinteni. Annak bemutatására, hogy a levéltári forrásközléstan vagy archeográfia területe milyen széles, itt csak az általa megállapított forrásközlési fajtáknak a nevét sorolom fel, anélkül, hogy közelebbi ismertetésükre kitérnék. íme: tudományos, népszerű, tudományosan népszerű, tisztán levéltári, vegyes, tematikai, kronológiai, irattípusos, levéltári egységre épülő, teljes, szemelvényes, egészbeni, részleges, kivonatos, táblázatos, keretes, betűhű, átíró, fényképen vagy filmen történő forrásközlés. Csupán egy fajtájáról a forrásközlésnek szólok kissé részletesebben: a történeti statisztikáról. Ez a történettudománynak és egyben, illetve inkább a levéltártudománynak olyan ága, amely alapjában véve forrásközlés, a forrásokat azonban olyan módon közli, amely már feldolgozásnak is minősül. Átmeneti műfaj a történelmi forrásközlés és a történelmi feldolgozás között, történelmi félfeldolgozás. Történeti helyett helyesebb lenne történelmi statisztikának nevezni. Olyan forrásokat közöl, amelyek tömegesen tartalmaznak számszerű adatokat. Ezeket az adatokat a forrásokból kiemelve, különböző csoportosításban, összegezve, táblázatokba foglalva közli, magyarázatokat fűz hozzájuk, és értékeli őket. Mint archeográfiai műfaj, elsődlegesen levéltártudományi diszciplínának minősül, de a levéltártudomány történettudományi és statisztikai társdiszciplinájának is tekinthető. Még két olyan területe van a történettudománynak, amely szoros kontaktusban áll a levéltártudománnyal, sőt részben más tudományokkal is: az intézmények és a lakott területek története. Az intézménytörténet kettős értelmű kifejezés, minthogy az intézmény szónak kétféle jelentése van.