Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Ember Győző: A levéltártudomány 125
128 EMBER GYÖZÖ Kettős alapjellegű: tudományos és igazgatási munkájukkal a levéltári intézmények a közművelődést is szolgálják. Ez a magyarázata, még inkább pedig az, hogy hazánkban a levéltárügy a Művelődési Minisztérium főhatósága alá tartozik, hogy nálunk egyesek nézete szerint a levéltári munkának nem kettős, hanem hármas alapjellege van: tudományos, igazgatási és közművelődési. Sőt vannak, akik a levéltári munka közművelődési jellegét tartják a meghatározónak, amely a levéltári intézmények helyét a közművelődési intézmények között jelöli ki. Van olyan szélsőséges nézet is, amely nem csupán a levéltári munka igazgatási jellegét tartja szinte figyelemre sem méltónak a tudományos jelleg mellett, hanem a levéltári intézmények rendeltetését is egyetlen tudományágnak, a történettudománynak a szolgálatában látja, a levéltári intézményeket a történettudomány apparátusa részének tekinti.1 Ε nézet figyelmen kívül hagyja a levéltári intézmények túlnyomó többségének mind a múltját, mind a jelenét, egyes országok levéltári intézményeinek a polgári korszakban kialakult fejlődési irányzatát általánosítja, annak alapján akaqa valamennyi levéltári intézmény rendeltetését megállapítani. A különböző levéltárfenntartók különböző korokban és országokban más-más anyagot tartottak levéltárinak, levéltári őrizetre érdemesnek. Más-más célokra kívánták levéltáruk anyagát felhasználni, a levéltári intézményeknek más-más szempontok szerint kellett a levéltári anyagot minél használhatóbbá tenniök. Mindez nem változtatta meg a levéltári intézmények kettős rendeltetését: a biztonságos megőrzést és a minél használhatóbbá tételt. Lényegesen befolyásolta azonban a levéltári munka kettős alapjellegét, illetve a kétféle jelleg arányát, egymáshoz való viszonyát. A feudalizmus idején a levéltárfenntartók elsősorban azt kívánták a levéltári intézményektől, hogy a jogaikat és kiváltságaikat biztosító iratokat őrizzék meg és tegyék minél használhatóbbá. A levéltári munka jellege túlnyomóan igazgatási volt, és csak csekély mértékben tudományos. A polgári korszakban változott a helyzet. A levéltárfenntartók közül egyre több, elsősorban az államok, már nem csupán a jogait - az állam esetében az állampolgárok jogait — biztosító iratok őrzőjét látta a levéltári intézményekben, hanem múltja írott emlékeinek, a történelem írásos forrásainak gondozóját is. A levéltári munkajellegében a tudományos rész fokozatosan erősödött, az igazgatási viszonylag gyengült, de jelentőségét így sem veszítette el. Hazánkban ebben a korszakban nyíltak meg a levéltárak kapui a kutatók előtt. Majdnem a korszak végéig az egyetemek mellett a Magyar Országos Levéltár volt a történelmi kutatás egyetlen intézményes bázisa. Igaz viszont az is, hogy a történész levéltárosok munkaidejének nagy hányadát a kutatószolgálat és a nemességvizsgálati ügyek, azaz igazgatási feladatok vették igénybe. A törvényhatósági levéltárakban még nagyobb volt az igazgatási munka aránya. 1 > y A levéltár célját és funkcióját illetó'en felmerült, különböző más elképzelésekkel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy a levéltár mint a történeti forrásanyag őrzője, feltárója és részben feldolgozója tölti be a tudományos intézmény szerepét és mint ilyen, a történettudomány szervezetének, apparátusának a része." Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. Bp. 1970. 133.
