Századok – 1984

FOLYÓIRATSZEMLE - Manykovszkaja; G. I.: Albánia története szovjet szerzők müveiben 1306

FOLYÓIRATSZEMLE 1307 szervezettségét, népi jellegét és nemzetközi visszhangját. A könyv foglalkozik a török hódoltság korával is, a 16-19. század között végbement társadalmi folyamatokkal, a muzulmán vallás és szokások elterjedésével, valamint a törökellenes mozgalmakkal is. Nagy teret szentel Ali Pasa Tepeleni és Bushat pasa harcainak. A szerzők megvilágítják a Prizreni Liga szerepét a nemzeti-felszabadító és népművelő mozgalmak fellendítésében, majd Albánia 1912-ben elnyert függetlenségének körülményeit. Ezután a könyv foglalkozik az 1924. évi polgári demokratikus forradalom előzményeivel, lefolyásával és jellegével, majd Zogu rendszerének elemzésével és az olasz megszállás körülményeivel. A könyv értékét növeli, hogy abban jelentős teret kap az albán-orosz kapcsolatok története is. A szovjet szerzők érdeklődést tanúsítanak az albán történettudomány fejlődése iránt. Ezt mutatja, hogy a legnevesebb szovjet albanológus, Nyina Dmitrijevna Szmirnova két cikket is szentelt ennek a kérdésnek. Az albán történettudományi folyóiratban a „Studime historike"-ban publikált cikkek alapján arra a következtetésre jut, hogy az albán történészek a 70-es években igyekeztek kilépni a leíró jellegű történetírás kereteiből, és nagyobb figyelmet szentelni a forrásoknak, valamint a belső folyamatok elemzésének. A kollektív monográfia két szerzője, G. L. Ars és I. G. Szenkevics számos más tanulmányban foglalkozott Albánia öt évszázados török hódoltságának korával. Ezek közül Manykovszkaja kiemeli Ars „Albánia és Epirusz a 18. század végén és a 19. század elején" c. művét, amely részletesen bemutatja Ali Pasa Tepeleni tevékenységét, kapcsolatait a görög nemzeti felszabadító harccal és a cári Oroszországgal. Ugyanezzel a kérdéssel más megközelítésben foglalkozik A. M. Stanyiszlavszkaja „Oroszország és Görögország a 18. és 19. század fordulóján" c. műve. A szovjet történészek aktívan részt vettek az albán feudalizmussal kapcsolatos vitákban. így például a Balkán-kutatók 1966-os első szófiai kongresszusán G. L. Ars vitába szállt az albán kutatók azon nézetével, miszerint az albán burzsoázia már a 19. század elején megfogalmazta politikai és kulturális követeléseit. Ars szerint ez csak a század utolsó harmadában történt meg. I. G. Szenkevics .Albánia a keleti válság idején (1875-1871)" c. művében elemzi a Prizreni Liga tevékenységét, valamint az albán és más balkáni felszabadító mozgalmak kapcsolatait. A Liga érdemeinek elismerése mellett a szerző rámutat annak következetlenségeire is, ami egyenes következménye volt a Liga heterogén társadalmi összetételének és vezetői nézeteltéréseinek. G. L. Manykovszkaja egy tanulmányában azt vizsgálja, hogyan írt a korabeli orosz sajtó a Prizreni Liga tevékenységéről. I. Sz. Galkin „Az európai nagyhatalmak diplomáciája az Európai Törökország népeinek felszabadító mozgalmával kapcsolatban (1905-1912)" c. müvében megvilágítja a független Albánia létrejöttének körülményeit is. J. V. Ivanova „Eszak-Albánia a 19. században és a 20. század elején" c. műve az albán hegylakók társadalmi életét vizsgálva, rámutat azokra a sajátosságokra (a családi élet hagyományai, a vérbosszú és a vértestvériség stb.), amelyek megértése szükséges Albánia további fejlődésének tanulmányozásához is. Fan Noli, az 1924-es polgári forradalom vezérének tevékenységével két szovjet tanulmány is foglalkozott. Ny. D. Szmirnováé a „vörös püspök" politikai tevékenységét, G. L. Manykovszkájáé kimagasló irodalmi és irodalomszervezői munkásságát értékeli. N. D. Szmirnova az Olaszország balkáni politikájáról szóló művében és más tanulmányaiban nagy teret szentel a Zogu-rendszer politikájában meghatározó szerepet játszó albán-olasz kapcsolatoknak. Rámutat arra, hogyan használta ki Mussolini Zogu belső népszerűtlenségét arra, hogy megerősítse a fasiszta Olaszország pozícióit Albániában, majd miért döntött végül is Albánia megszállása mellett. Számos szovjet szerző foglalkozott az albán nép felszabadító mozgalmával a második világháború időszakában. Manykovszkaja ezek közül kiemeli N. D. Szmirnova tanulmányát, amely a legteljesebb képet adja a háború előtti Albánia társadalmi-gazdasági elmaradottságáról, az olasz megszállás elleni fokozódó harcról, az Albán Kommunista Párt megalakulásáról és szerepéről a győzedelmes ellenállás megszervezésében. Az albán ellenállási mozgalommal részletesen foglalkozik az antifasiszta mozgalmaknak szentelt több összefoglaló jellegű mű is. Az albán népi demokratikus forradalom sajátosságaira is rámutat a „Nagy Október és a 40-es évek forradalmai Közép- és Délkelet-Európában" című, immár második kiadásban is megjelent monográfia, amely komparatív módon elemzi a térség országainak fejlődését. A népi demokratikus rendszer kialakulását mutatja be N. D. Szmirnova „Az Albán Népköztársaság kialakulása (1939-1946)" c. kötete, amely elemzi a szocialista építés kérdéseit egy