Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
1248 SÁNDOR PÁL Deákot.9 0 Deák azonban azért nem helyeselte Széchenyinek ezt a politikáját, mert az ellenzék amúgy sem egységes erejének további megosztását látta benne. Emiatt a két politikus viszonya, ha becsülték is egymást, már 1841 tavasza óta9 1 egyre hűvösebbé vált. A naplóbejegyzés időpontjában Széchenyi még nem mondott le arról a szándékáról, hogy megkísérelje Deákot a maga oldalára vonni, és megnyerni egy úgynevezett „centrum-párt" létrehozása gondolatának. Szándéka tehát ekkor még „mindig egy helyütt áll"-t. Amikor Deákkal tárgyalva, délután arra gondolt, hogy még mennyi elintéznivalója van, önkéntelenül mondta: „nem tudom, hol van fejem". Ezt az alkalmat használta fel a meggyőződését anekdotákba burkoló Deák, hogy finom oldalvágással helytelenítse Széchenyi állhatatos szándékát a „centrum-párt" gondolatát illetően. Ennyit az anekdota történeti hitelességéről. De arra is utalunk, hogy az eredeti szöveg későbbi változata már a megváltozott viszonyokban gyökerező megváltozott tudatot tükrözte, s ekként nyerte el az eredetivel ellentétes értelmét. Lehet, hogy egyszerű tollhibáról van szó. Az „egy helyütt áll" kifejezést, később könnyen elírhatták a „helyén áll" szavakra. Mi azonban nem tudunk szabadulni a kézenfekvő gondolattól. A szabadságharc leveretését követő sokkhatást, majd az újabb önkényuralom tragikus eseményeit átélő nemesi nemzedék, főleg felnövekvő, ifjabb — közvéleményt formáló — politikus tagjai, később már a maguk politikai törekvéseihez igazították az egykori eset által „életre" keltett eredeti gondolatot, óhatatlanul összekapcsolva azt a hajdani Széchenyi-Kossuth-féle párviadallal. Ezért azt a Széchenyi-féle egykori víziót, hogy Kossuth politikája által „zavarnak vezéreltetik a Nemzet,"92 ami a megcsontosodott Habsburg-hatalomnak a nemzet sorsára végzetes ellenlépéseként, az adott európai konstellációban a nagy történelmi tendenciák egyik — de csak egyik — lehetséges alternatívája volt negyvennyolc előtt, később, a bekövetkezett tragédia hatására kizárólagos értelemben használták fel: önigazolásul. Ez a politikai tudatot átitató gondolat, a szájhagyományok útján tovább élő anekdota megváltozott 9"Erről a kérdésről bőséges egykorú forrásanyag, irodalom és későbbi feldolgozás tájékoztat. Ezekre itt csak utalunk, a teljesség igénye nélkül. Viszota Gyula: i. m. SZIN 5. k. vonatkozó oldalai; uo: Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal I. rész 1841-1843. Bpest, 1921 .;Ferenczi Zoltán (kiad. és bevezet.): Gróf Széchenyi István: A Kelet Népe történetéhez, Budapesti Szemle, 1903. 178-187. Az újabb feldolgozások közül lásd Szabad György: Deák Ferenc és a reformkori Széchenyi-Kossuth-vita a Tanulmányok Deák Ferencről, i. kötetben, 247-275. Ε tanulmányban Deák politikája a kossuthi vonalra van felfűzve. Deák politikai vonalvezetését, stratégiai módszereit, melyben a „köztanácskozás"-ok alapvető szerepet játszanak, nem kevésbé Deák taktikai megfontolásait más megvilágításban mutatjuk be az adott kérdésben Deák politikai koncepciójához Ismeretlen level 1842-ből című dolgozatunkban. Történelmi Szemle (a továbbiakban: TSZ) 1979. 2. sz. 262-282. Legújabban Varga János: Helyét kereső Magyarország című monográfiájában foglalkozik átfogóan a kérdéskörrel. Széchenyiről azt írja, hogy a negyvenes években „annak a konzervativizmusnak lett egy időre öntudatlan - és ingadozó - fegyvertársa, amely az övétől eltérő okból lépett küzdőtérre a reform-liberalizmus ellen". Bpest, 1982. 185. 91 Ekkor jelentek meg Kossuth tollából a Pesti Hírlap első számai, amelyekből a zaklatott kedélyű Széchenyi mindjárt megérezte a politikai koncepciójára leselkedő veszélyeket. A Hirlap politikai „modor"-a ellen írta meg „Kelet Népé"-t, amely 1841. június 23-án jelent meg. Ε vita politikai hátteréről újabban világos képet fest Kosáry Domokos: Széchenyi a Pesti Hirlap ellen című tanulmányában. A magyar sajtó története. Szerk.: Kókay György. Budapest. 1979. 1. k. 714-730. (A továbbiakban: MST.) 9 2 Idézi: Kosáry Domokos: MST 1. k. 716.
