Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
AZ ANEKDOTÁZÓ DEÁK FERENCRŐL 1245 igazolni. Mégis hajlamosak vagyunk elhinni, nemcsak az esetet, amely a szóbeli választ kiváltotta, hanem elsősorban azt, hogy a közlés később rögzített szövege valóban Deák válaszát örökíti meg. De mivel bizalmunkat a szóbeli válasz írásos rögzítésének hitelessége iránt nem tudjuk kétséget kizáróan igazolni, ismét csak a ránk maradt szövegre fordíthatjuk figyelmünket. A szöveg ugyanis — mint utaltunk rá — önmagában is kifejező: a közlő jellemzőnek tartja azt Deák természetére és gondolkodására. Az anekdota azzal a körülménnyel függött össze, hogy az öreg Kisfaludy Sándor, akinek második, rövid életű házassága is gyermektelen volt, utód reményében egy harmadik házasság gondolatával is foglalkozott. A közlő szerint 1842-ben, amikor a költő már hetvenéves volt.* Az időpont valódi voltát nem tudjuk bizonyítani. Csak az látszik valószínűnek, hogy a dátum a második teleség - Vajda Amália** halálának éve, és a költő utolsó éveinek egyike, tehát 1841—1844 közé tehető. Kisfaludy tehát mindenképpen öreg ember volt már. Az írás úgy szól, hogy egy hagyományos szüreti mulatság alkalmával a költő „Deákhoz fordult, adjon tanácsot": vajon „remélhet-e utódot", ha harmadszor is megházasodik, és feleségül veszi Terikét, a „fiatal leányzót". Deák válasza így hangzott: „Tudod, Sándor bátyám - ha őszinte feleletet akarsz -, reményiem nem remélhetsz! De félni — félhetsz tőle!"*4 Mosolyra ingerlő válasz ez is. Kétértelműsége annyira világosan céloz a tréfa mögé bujtatott komoly véleményre, hogy annak igazi értelme aligha szorul magyarázatra. Egyébként is: Deáknak az volt a meggyőződése, amit saját személyére vonatkoztatott ötvenegyéves korában, hogy a házasodás „vén embernek csak parádé" (azaz= fölösleges,magamutogató tetszelgés) „volna".8 5 A „mind" és az „egy" fogalmának játékos összekeverése és célzatos azonosítása, amely szintén meghatározott szándékot fejez ki egy adott szituációban, ugyancsak Deák nevéhez fűződik. Az egymást kizáró fogalmak összekeverését — az ezt tanúsító írásos közlés szerint — az ellenszenv érzése váltotta ki Deákból, egy állandóan kérkedő személy — bizonyos Skotty őrnagy - iránt. Deákról tudnunk kell, hogy ösztönös ellenszenvet érzett a fölényeskedő, hencegő, magamutogató természetű emberekkel szemben, és ezt az ellenérzését az illető személy társadalmi rangjától, tekintélyétől, a hozzá való viszonyától, és az éppen adott helyzettől függően, finoman megválogatott módszerekkel — hol élces kritika, hol lefegyverező gúnyos, hol pedig mosolyt keltő tréfás kijelentések, megint máskor tompa oldalvágások formájában — juttatta kifejezésre. Figyelemre méltó körülmény: ezt a képességet is úgy használta az emberekkel való mindennapos bánásmódjában, mint a törvényekkel hadakozás módszerét a politikában. Mindig tekintettel volt a személyre, az éppen adott körülményekre, és főként az ügyre, amelyre vonatkozóan kifejezte véleményét. A jelen írásos szöveg Deák egy tréfás válaszát örökíti meg a hozzá intézett panaszra. A fent említett személy ugyanis sokszor kérkedett előtte baromfigazdaságával, „kokinkínai tyúkjainak magasztalásával." Minduntalan hangoztatta, •Kisfaludy Sándor 1772-ben született Sümegen, és 1844-ben halt meg ugyanott. Irodalomtörténeti tény: súlyosan érintette, hogy két házasságából sem született gyermeke. **Vajda Amália, a költő' Anna nevű húgának nevelt lánya volt. Húszesztendős korában — 1834-ben - lett a költő felesége; 1841-ben halt meg. ""Kaszinózó táblabírák: i. m. 2. k. 142-151. 8 5 Kónyi: i. m. 2. k. 221. Az idézett szavak Deák 1854. évi november 15-én Pestről keltezett, sógorához írott leveléből valók. 10*
