Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
1242 SÁNDOR PÁL Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy ez a magatartás a gyermek szeretetigényének megnyilatkozása volt. A gyermek érzelmi szövetségest keres az állatban, aki csak az övé, akivel a felnőttek közvetítése nélkül lehet együtt. Kivált akkor, ha árva s nélkülöznie kell az anyai szeretet érzését. Ebben az esetben igen gyakori jelenség, hogy szeretetigényét átruházza az állatra, aminek jellemző megnyilvánulása — történetünk esetében —, hogy megosztja ágyát a törleszkedő-hízelgő természetű macskával: együtt alszik vele. Émile Ajar Előttem az élet című, nagy sikerű könyvében, találó lélektani megelevenítéssel ír le egy hasonló esetet, egy mai történet elbeszélése kapcsán. A regény főhőse egy kilencéves kisfiú, akit szülei elhagytak, és aki szeretetét egy kutyára ruházza át. A szerző így beszélteti őt: „úgy elkezdtem szeretni... mindig az ölemben hurcoltam. .. Fel voltam töltve felesleggel, és mindet" — a kutyának — „adtam".78 A fentiekben a gyermek szeretetigényének két különböző — egy tényleges és egy a valóságot regényesen ábrázoló — ám egyaránt jellegzetes példáját idéztük fel. Az első esetben az érzelmi „felesleg" kiélése úgy nyilvánul meg, hogy a gyermek együtt alszik a macskával, magánál tartja, és nem engedi elűzni „otthonából"* (a kihúzóágyból); a másodikban, hogy „mindig" ölében „hurcol"-ja a kutyát. Az ember és az állat e bensőséges kapcsolata a gyermekkorban mély és közvetlen„ Ε kapcsolat idők múltával is megmarad, de módosult tartalommal. Az eredeti érzelmi szövetség közvetlensége lassanként átalakul; helyébe lép a felnőtt ember gyöngédségének kiélése az állat felé, hogy ezáltal ellensúlyozza érzelmi elmagányosodását. Az ölben tartott (macskaszerű) ,Jcölyökoroszlán" becézgetéséről a már korábban említett, illetve a „mackó" etetéséről most idézett példáink, ebben az értelemben, a macskajelenet későbbi, módosult változatainak tekinthetők. A gyermekkor egykori szeretetigényének öregkori megnyilvánulásairól van tehát szó Deáknál, amelyek a megváltozott körülmények között, megváltozott tartalommal telítődnek, és megváltozott formákban jelentkezve fejeznek ki meghatározott emberi tulajdonságot, illetve igényt. Most az adakozó személynek azt az igényét, hogy rejtett érzésének közlése viszonzásra találjon az állat viselkedésében. Ez akkor válik világossá, amikor ennek éppen az ellenkezője történik; amikor a gyengédségét kiélő „öreg úr" csalódik pártfogoltjában, a „mackó"-ban. A derűs jelenet felszabadítja a lélek mélyére bujtatott gátlásokat, és impulzust ad a negatív érzésekből fakadó negatív vélemény kimondásához. Ez a vélemény — a kritika kikerülése végett és a derűt keltő jelenethez igazodva — kedélyes szavakban hangzik el: „Ejh, ejh, hát a medvevilág is tud hálátlan lenni!" Csak az „is" szócska használata utal a váójában komolyra, arra, hogy a „medvevilág hálátlan"-ságáról kimondott vélemény egy másik világ hálátlanságáról alkotott ítéletet takar.79 Ennyit a — történeti közegébe helyezett — közlés első részének értelmezéséről. Folytassuk vizsgálatainkat szövegünk második részének elemzésével. » Émile Ajar: Előttem az élet. Budapest, 1980. 20. Tudjuk, hogy Deákot születése után - mely az anya életébe került - búskomorságba esett apja József nevű öccse zalatárnoki birtokára „űzte el", mivel a „gyilkos" csecsemőnek a látását sem tudta elviselni. Vö. 66. jegyz.! 1 'Ezt látszik igazolni az a Deák-anekdota is, amely szerint az „emberek elhúzódtak" az öreg és betegeskedő Deáktól „élete utolsó éveiben". (Mikszáth, Anekdoták. 2. k. 100.)
