Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Kabdebo Tamás: Joseph Blackwell és az angol konzulátus terve az 1840-es években 1201
1212 KABDEBO TAMÁS gyakran oly mértékben megnövelik reményeinket, hogy a legkisebb, valójában semleges jelben, a képzeletünkben előrevetített esemény bekövetkezésének előhírnökét látjuk. így volt ez, még az olyan földönjáró realista esetében is, mint Joseph Blackwell. A vágy egy konzuli poszt után korán feltámadhatott benne. Még londoni lektorkodásának első szakaszában megismerkedett a magyar antológiájáról is híres John Bowringgal,46 ki Németországban volt konzul, olvasfa a nagynevű távol-keleti angol konzul, Sir Richard Burton írásait, és ismeretes volt előtte a bár nem angol, de Civita Vecchia-i konzul, Stendhal működése. Feltehetőleg - és későbbi stettini konzuli éveinek privát foglalatosságát visszavetítve — ő is ilyen literátor-konzul életet képzelt magának. Mindez elhitette vele, hogy amikor Lord Aberdeentől 1843 őszén megkapta diplomáciai ügynöki kinevezését, azért hogy az országgyűlés 1844-es szakaszáról jelentéseket küldjön, az ügynöki kinevezést a konzuli kinevezés logikus előzményének, nyitó lépésének lehetett tekinteni. Holott Lord Aberdeen a konzulátusról nem nyilatkozott. Ennélfogva, amikor 1844. március 27-én Zichy István volt berlini osztrák követ bemutatta őt József nádornak, mint a brit kormány diplomáciai ügynökét, Blackwell elhitette magával, hogy az angol külügyminisztérium hozzájárult a diplomáciai ügynökségen túl a konzuli kinevezéshez is, melynek jele e kitüntető bemutatás. Blackwell másik téves feltevése pedig ez volt: mivel a nádor, Magyarország első méltósága és a Habsburg-király rokona szívélyesen fogadta őt, valószínűsíthető, hogy az osztrák kormány már hallgatólag beleegyezett, nemcsak abba, hogy egy külország képviseletében a magyar diétát végighallgassa, hanem abba is, hogy előbb-utóbb kiadja az exequatur-t47 Az 1844-es országgyűlés végeztével Blackwell hazatért Angliába — s ez évben a konzuli kérdésről többet nem hallunk. 1845-ben Blackwell privát üzleti ügyben járt Magyarországon, oda-vissza utaztában Grácban élő nejét, kisfiát látogatta. Angliába menet megállt Bécsben, majd útját pár havi osztrák tartózkodás után folytatva, 1846 tavaszán visszaérkezett Londonba, ahol Sir Robert Gordonnal a Clarendon hotelben találkozott. Ebéd közben a követ úgy informálta Blackwellt, hogy „megszerezte Lord Aberdeen külügyminisztertől a meghatalmazást egy pesti konzulátus felállítására, és ha az exaquatur-t is sikerül megszereznie az osztrák kormánytól, én leszek a kinevezett konzul és ő (Sir Robert) fogja megállapítani a fizetésemet, melyet - tette hozzá örömmel - a legmagasabb kategóriába fog helyezni".48 Mivel a külügyminisztérium aktái között írásos meghatalmazásra nem akadtunk, ismét arra kell gondolnunk, hogy vagy Blackwell a maga javára értelmezte Gordon diplomatikusabban megfogalmazott kijelentéseit, vagy pedig Sir Róbertnek volt ugyan szóbeli meghatalmazása bátyjától, Lord Aberdeentől, de verba volant.. . Blackwell azt is hitte, Palmerstonnak később beszámol erről, hogy ebben az időben Sir Robert Gordon megpróbált Esterházy Pál herceggel és Széchenyi Istvánnal49 szót érteni, kérvén, befolyásolják ők Metternich kancellárt olyan irányban, hogy a 4 6 John Bowring: The poetry of the Magyars. London, 1830. 47„It was on 27 March 1844 that I was presented to the Platine - the late Archduke Joseph - as the Agent of Her Majesty's Government, from which day my official career in Hungary may therefore be said to have commenced. The object I had in view was a Consulate in Pest - an object which I should have attained, probably in 1844, certainly in 1848. . ." (Notes Preliminary remarks H. M. Notes). 4 "I. h. 4'Gordon Blackwellhez, Bécs, 1846. június. H. M. VI.
