Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Kabdebo Tamás: Joseph Blackwell és az angol konzulátus terve az 1840-es években 1201
A PESTI ANGOL KONZULÁTUS TERVE AZ 1840-ES ÉVEKBEN 1211 1843 nyárutóján Blackwell még nem tudhatta, hogy a terv léket kapott. Szeptember 13-i jelentésében, melyben az esztergomi érsekkel való eszmecseréjéről számolt be Sir Robert Gordonnak, még lelkes sorokban kommentálta a prímás pozitív megnyilatkozását a konzulátus ügyében: „A kardinális magáévá tette a brit-magyar kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó elképzelésemet, s mielőtt búcsút vettem volna tőle, abbeli reményének adott kifejezést, hogy nemsokára mint kinevezett brit konzul szerepelhetek Pesten. Midőn megjegyeztem, hogy megfigyeléseim szerint számos nehézséget kell még az útból elgördítenünk, ő azt felelte, hogy tudatában van mindazoknak a nehézségeknek, melyekre céloztam, s bár azok valóban komolyak, egyáltalán nem leküzdhetetlenek."43 Nem lehet pontosan tudni, mi adta az érseknek azt a bizonyosságot amellyel a konzulátus ügyéről nyilatkozott. Annyit azonban tudunk, hogy az 1843/44-es reformországgyűlés kereskedelmi és ipari jellegű javaslatainak pozitív célzata helyenként magával tudta ragadni a felső tábla klérusának többségét. Egynéhány, Blackwellt közelebbről ismerő érsek és püspök (mint pl. az egri érsek, aki a nem gyakorló katolikus Blackwellt több ízben vendégül látta), úgy képzelhették, hogy a belső reformjavaslatokat szükségszerűen követik majd az ország külkapcsolatait segítő intézkedések. Továbbá ismeretes volt a főpapok előtt az is, hogy Esterházy Pál herceg, volt angliai követ és a leggazdagabb katolikus főúr, milyen szívélyesen bánt Blackwellel, és egyébiránt mily előszeretettel igyekezett az angol-magyar kereskedelmi kapcsolatok kiépítését szorgalmazni. Blackwell sem akkor, sem később nem volt abban a helyzetben, hogy értesülhetett volna annak részleteiről, ami a konzulátus ügyéről felettesei között lezajlott.44 Még 1850-ben, Palmerstonnak írt memoranduma évében is inkább találgatta, mint tudta, mi történt, hisz nem láthatott bele Metternich és Kübeck kártyáiba, nem sejthette, hogy MacGregor Metternich vendége volt, nem ismerhette Sir Robert Gordon leveleinek londoni fogadtatását. 1850. július 14-én így ír Palmerstonnak: „Amikor 1843 októberében visszatértem Angliába, egy levelet hoztam magammal, melyet Sir Robert Gordon Lord Aberdeennek írt. Sir Robert ebben ismét hangsúlyozta a pesti konzulátus felállításának előnyeit, és első lépésként azt javasolta, hogy a Diétára ezután mint Őfelsége hivatalos ügynöke (diplomáciai ügynök) mehessek. Némi késlekedés után Lord Aberdeent meggyőzték — azt hiszem, főleg MacGregor úr és Lord Canning —, hogy ebbe beleegyezzen, s mivel a Kereskedelmi Kamara is javasolta a pesti konzulátus felállítását, Sir Robert meggyőzte önmagát is arról, hogy Metternich herceget ráveszi az exequatur kibocsátására. Én pedig Grácba vittem feleségemet és fiamat, remélve, hogy rövidesen mindannyian a magyar fővárosban telepedhetünk majd le."4 5 Miért ragaszkodott Blackwell továbbra is, makacsul, a hithez, hogy konzuli kinevezése küszöbön áll? Egy dolog, aminek fontosságában, pozitív kimenetelében hiszünk, az ezzel kapcsolatos várt előnyös lépés, előléptetés, státusunk emelkedése, 4 3 Blackwell Gordonhoz. Pozsony, 1843. szeptember 13. H. M. I. 44 A teljes igazságot még 1865-ben sem tudhatta Blackwell, amikor kéziratos hagyatékát rendezte. Ha tudta volna, mi történt MacGregor és Aberdeen között, akkor ennek nyoma lenne a Bee memoir-ban. 4 s Lásd a 15. jegyzetet. 9 Századok 1984/6
