Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Kabdebo Tamás: Joseph Blackwell és az angol konzulátus terve az 1840-es években 1201
1208 KABDEBO TAMÁS termékeknek a lehető legjobb publicitást adja. Ehhez a ponthoz azonban nem ragaszkodtak minden esetben a külügyminisztériumi hatóságok. Blackwell például nyíltan megírta Sir Robert Gordonnak, hogy neki magánjellegű üzleti céljai is vannak (a bevezetésben vázolt gabonaügynökség, illetve a fiumei vasúti bekötő vonal megépítésére alapítandó részvénytársaság), amelyeket már csak azért is összeegyeztethetőnek tart a pesti konzulátus felállításának és a konzuli pozíció betöltésének tervével, mert a társaságok magyar tagjai részben ugyanazok a befolyásos magyar urak, akik a konzulátust a parlamentben szorgalmazhatják. 1843 júliusában Sir Robert Gordon már tudatában volt az osztrák kormány által elfoglalt álláspontnak, és Blackwell előtt, tehát privátbeszélgetésben, azzal vádolta az osztrák politikusokat, hogy azok nem látnak tovább az orruknál, amikor az exequatur-t az angoloktól megtagadják. Blackwell a maga részéről elmondta Sir Róbertnek, hogy ő is úgy gondolja, a konzuli teendőket jól el tudná végezni. A konzuli pozícióra alkalmassá tenné konzervatív beállítottsága.34 (Ne feledjük, a konzérvatív kormány képviselőjével beszélt, annak a nyelvén. 1848-ban aztán elvált, Blackwell „konzervativizmusa" milyen volt.) Felmerült Blackwellben a kérdés, vajon azért is tekintik-e az osztrákok gyanakvással az angolokat, mert velük szemben az angol alkotmányos nemzet. Gordonhoz intézett levelében ennél is tovább ment: „.. .Az osztrák kormány magyarországi politikája siralmas. Valószínűleg nincs még olyan európai nemzet, amely a magyarhoz hasonlóan előtérbe helyezné a szabad alkotmány alapelveit. Egy nemzet, amely alkotmányos reformok útján akarja keresztülvinni a visszásságok orvoslását, nem nevezhető, miként azt az osztrákok teszik, forradalminak. Ha egyszer mégis ana kényszerülnének a magyarok, hogy forradalmi lépéseket tegyenek, az osztrákok szűklátókörű, nyavalyás politikájának lesz az köszönhető, nem pedig a magyarok mostani törekvéseinek."35 Más szóval: Blackweíl a konzuli sikertelenséget az osztrákok szűklátókörűségében, rossz magyarországi politikájában látta, s bár az ügy diplomáciai részleteit nem ismerhette, mint országgyűlési megfigyelőnek már kifinomult annyira a szimata, hogy valójában nem tévedett. Sir Robert Gordon, aki tudomásul vette a cenzúrát, a magyar törvényhozási procedúra bécsi kerékkötését, a birodalmi vámpolitikát, még mindig nem adta fel a harcot. Miután kézhez vette Blackwell fenti félhivatalos levelét, nyomban nekiült, és egy hosszú, hivatalos levelet intézett az angol külügyminiszterhez, melynek a központi része a konzulátus kérdéséről szólt: „őlordsága emlékezni fog arra, hogy az elmúlt év folyamán azzal a javaslattal bátorkodtam a kormányhoz fordulni, hogy elérkezett az ideje, egy magyarországi angol konzul kinevezésének. Azt a tényt, hogy felterejesztésemre nem kaptam választ, úgy értelmeztem, hogy ön báró Neumannon keresztül azt az üzenetet kapta az osztrák kormánytól, ők tartanak attól, hogy egy ilyen kinevezés a franciák hasonló követelését vonná maga után. Metternich herceg ilyen értelemben tárgyalt velem, bár ugyanakkor a herceg elfogadta annak a lehetőségét, hogy mindkét ország kereskedelmi érdekeit előmozdíthatná a konzulátus felállítása, melyről a magyar parlament soron következő ülésén szó eshet, s így a kérdés ismét napirendre kerülhet. 3 4 Blackwell Gordonhoz. Pozsony, 1843. július 9. H. M. I. 3 5 1. h.
