Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Spira György: Ján Rotarides negyvennyolca 1173
1196 SPIRA GYÖRGY 18-án szintén továbbküldi ugyan — immár a megfelelő helyre: a császári hadsereg nemrég megszervezett pesti kerületi katonai parancsnokságára -, de ő legalább nem állásfoglalás nélkül, hanem olyan kísérőlevéllel bocsátja őket útjukra, amely szerint, mivel Rotarides „a parasztokat a földes úri jogok foglalására lázította", nem indokolt őt a rebellisek által ártatlanul meghurcolt embernek minősíteni s ezért „a fogságból csak az [általa] eddig szenvedett börtönnek büntetésüli beszámítása mellett lehetne ki bocsátani", evvel a megszorítással azonban most már szabadon ereszthetnék.6 9 Igaz, Havasnak könnyebb dolga van, mint Rottenbillernek vagy Lánghnak. Egyrészt, mert néki, az udvar sokszorosan kipróbált híve lévén,7 0 kevesebb a félnivalója. Másrészt pedig, mert ő már tudja, hogy korántsem Rotarides az egyetlen ember, akit a rebellisek foglyaik közül menekülésük alkalmával Pesten felejtettek: hogy Rotarides felfedeztetése után maguk a császári hatóságok is szép számban találtak az itteni börtönökben szlovák (és más nem-magyar) rabokat, s hogy a többieknek — így Král'nak is (aki 5-én valahogy elkerülte Sávoly József figyelmét) — már kivétel nélkül visszaadták szabadságukat,71 sőt egy részüket - például a december közepén Gömör megyéből Pestre "Legalábbis ez olvasható abban a Pesten, 1849. január 18-án kelt levéltervezetében (az eló'zó' jegyzetben idézett polgármesteri felterjesztés tisztázati példányának a hátán), amelynek alapján születik meg azután a hadkerületi parancsnokság tájékoztatására szolgáló (végleges szövegezésében fenn nem maradt) felterjesztése 70 Erre nézve ld. a véleményalkotásra legilletékesebb kortársak megnyilatkozásai közül példának okáért Mailáth János gr. (két szövegváltozatban ránk maradt) aláíratlan előterjesztését, s. d. [1848 dec.], Arhiv Jugoslavenske akademije znanosti i umjetnosti, Zagreb, Ostavsftina bana Josipa JellaSica I-E/IV-3, ill. österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien, Kabinettsarchiv, Geheimakten, Nachlaß. Schwarzenberg, Kart. 10. Fasz. IV, Nr. 200, vagy Karl Friedrich Kübeck br. emlékiratát, Bécs, 1849. márc. 31,uo. Nr. 225, a szakirodalomból pedig Kovács Magda tanulmányát: Fejezetek a cenzúra reformkori történetéből, Petőfi és kora, Bp, 1970, 252-266. 71 Král' kiszabadulásának pontos körülményei nem ismeretesek, annyi azonban bizonyos, hogy az ő szabadon bocsátásának legkésőbb január 12-ig meg kell vala történnie. Gömörbó'l Pestre került sorstársai ugyanis 12-én vagy 13-án már mint őelőttük szabadlábra helyezett emberrel találkoznak vele közös ismerősük, Andrej Bobcek pesti ostyasütőmester lakásán. (Erről e Gömörben elítéltek egyike, Ján Francisci: Vlastnjí zivotopis, Turíiansky Sv. Martin, 1909, 87.) A szlovák szájhagyományban egyébként él egy olyan (élete vége felé maga Král' által is terjesztett) legenda, amely szerint őt Pesten még a forradalmi hatóságok bocsátották szabadon közvetlenül tervezett kivégeztetése előtt és ez Jellaïicnak volt köszönhető, aki is egy 1848 szeptemberében kelt kiáltványában (vagy — mint egy másik változat tudni véli — egy a magyar minisztériumhoz intézett átiratában) azzal fenyegette meg a magyarokat, hogy ha neki bántódása esik, akkor ezért véres bosszút áll majd rajtuk. Ebből azonban természetesen egy szó sem igaz: Jellaïifc szeptemberi (közismert) kiáltványaiban Král'ról nem történik említés (s a bán egyetlen átiratot sem intézett és nem is intézhetett a magyar minisztériumhoz — már csak azért sem, mert ezt a minisztériumot törvényes kormánynak elismerni kezdettől fogva nem volt hajlandó). Nem beszélve arról, hogy Pesten senkit sem végeztek ki (vagy terveztek kivégezni) bírói ítélet nélkül; az pedig végképp érthetetlen, hogy ha Král't a forradalmi hatóságok december utolsó hetében mégis ki akarták volna végeztetni, ettől a szándékuktól miért tántorította volna el őket ekkor egyik percről a másikra Jella£idnak egy több mint negyed évvel korábbi megnyilatkozása. Ennek ellenére az említett legendát több-kevesebb fenntartással visszhangozza Rapant, Slovenské povstanie 1/2, 237. és Piíút 163. is, legújabban pedig minden fenntartás nélkül feleleveníti Brtah 88., 92., 94-96. Ami persze egyáltalán nem meglepő, ha az utóbb hivatkozott helyen mint hitelt érdemlő közlésről olvashatunk arról a legendáról is, amely szerint a kiszabadulása utáni napokban Král' Pesten egy alkalommal Petőfivel is találkozott (Jozef Podhradskj: Zo ïivota Jána Kollára, Slovenské pohl'ady 1893,443-444.), jóllehet köztudomású, hogy Petőfi 1848 októberének közepétől 1849 májusának közepéig nem tartózkodott Pesten.
