Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Spira György: Ján Rotarides negyvennyolca 1173
1178 SPIRA GYÖRGY Ebből a táblázatból azonban nem csupán az világlik ki, hogy az egyes telkesjobbágyokra jutó úrbéres földterület falvainkban a megfigyelt ötvennyolc esztendő során általában véve csakugyan rohamosan megcsappan, hanem az az evvel első pillantásra összeegyeztethetetlennek látszó jelenség is, hogy az úrbéres zsellérek száma eközben az úrbéres földterület összeszűkülése és feldarabolódása ellenére dig valamicskét nő. Aminek papíron három magyarázata lehet. Az egyik: hogy a jobbágytelki állomány birtokából kiszoruló parasztok elvándorolnak erről a vidékről. A másik: hogy a felnövekvő jobbágyfiak, nem akarván a végtelenségig elaprózni apáik földjét, szüleik kidőlte után sem hoznak létre külön gazdaságokat, hanem közös háztartásban maradnak és egyugyanazon jobbágy telken együtt gazdálkodnak tovább. A harmadik pedig: hogy a telkesjobbágyi szint alá süllyedő falusiak majorsági zsellérekké lesznek. Ε közül a három papíron lehetséges magyarázat közül azonban teljes határozottsággal csak a harmadikról mondhatjuk, hogy ténylegesen is megállja a helyét. Hogy folyik-e elvándorlás, az adatok híján nem tisztázható. Az viszont több mint valószínű, hogy a jobbágyháztartások lélekszámának felduzzadásáról nem beszélhetünk, hiszen az 1828-i összeírás, amely a lajstromba vett úrbéresek neve mellett a háztartásukban élő munkaképes korú családtagok számát is megadja, ezt a számot egyáltalán nem mutatja kirívóan nagynak. Annál bizonyosabbra vehetjük ellenben, hogy az 1828-i felvétel idején falvaink közül legalább háromban az úrbéresek mellett már csakugyan kell akadniok majorsági zselléreknek is. Ha ugyanis me g vizsgájuk például, hogy 1828-ban hány ház áll ezeken a településeken, azt tapasztaljuk, hogy a kimutatott házak száma11 Felsőpalojtán mindössze eggyel s Középpalojtán is csak hárommal nagyobb az ekkor összeírt telkesjobbágyok és házaszsellérek együttes számánál, ezzel szemben Alsópalojtán 25-tel (24%-kal), Alsópribelen 21-gyel (37,5%-kal), Felsőpribelen pedig 22-vel (nem kevesebb mint 78,5%-kal) felülmúlja a telkesjobbágyok és a házaszsellérek együttesének a számát; ekkora különbség pedig nemigen eredeztethető másból, mint hogy e többletházak zömében majorsági zsellérek laknak. És hogy ezekből a falvakból nem hiányoznak a majorsági zsellérek, azt ennél is kétségtelenebbé teszik az 1848 márciusában itt felhangzó követelések, amelyekkel még lesz alkalmunk megismerkedni. De hogy a majorsági zsellérek száma és birtokállománya mekkora és időről időre milyen változásokon megy át: azt forrásaink már nem árulják el. Annál beszédesebb adataink vannak viszont az itteni úrbéresek kezén lévő szőlőkről,1 2 s ezekből a következő táblázatot állíthatjuk össze: 11 Ludovicus Nagy: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti Regni Hungáriáé Partiumque eidem adnexarum I, Budae, 1828, 169—170. 12 Ezeknek az adatoknak a forrásai, akár a telki állomány változásait megvilágítókéi, az említett összeírásoknak az illetékes központi kormányhatóságok iratai között fennmaradt példányai: OL A helytartótanács levéltára, Departementum Urbariale, Tabellae Urbariales; ill. OL Regnicolaris levéltár, Nádori levéltár, Archívum Palatinale Archiducis Josephi II, Conscriptiones Regnicolares Articulo VII. 1825/27. ordinatae
