Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
1146 KEREKES LAJOS szintkülönbségek megszűntek, a nyugati tartományok gyors ipari fejlődése és az idegenforgalomból nyert tetemes devizabevételek lehetővé tették a gazdasági fejlődés nivellálódását.8 6 Ahogyan az első köztársaság gazdaságának örökölt strukturális torzulásai és szüntelen nehézségei az „életképtelenség" elméletének forrásai voltak, a második köztársaság gazdasági sikerei a nemzeti önállóság érzését és meggyőződését erősítik. Éspedig olyan hatásosan, hogy a Német Szövetségi Köztársasággal fennálló rendkívül intenzív gazdasági kapcsolatok8 7 sem befolyásolják a nemzeti önállóság ma már általánosnak tekinthető hitvallását. Tévútra vezetne persze, ha a mai Ausztria népének a nemzeti identitásról vallott felfogását a 19. században uralkodó nemzet-eszmény ismérvei alapján ítélnénk meg. Időközben, de különösen az utóbbi három évtizedben, a gazdasági összeköttetések olyan mértékben internacionalizálódtak, a tömegtájékoztató és hírközlő eszközök annyira átlépnek a nemzeti határokon, a kultúra új alkotásai olyan gyorsan válnak nemzetközi közkincsekké, hogy sokak szemében a „nemzeti" egy meghaladott korszak szinonimájának tűnik. Korunkban átértékelődnek a régi fogalmak. Fél évszázaddal ezelőtt .például a „demokrata" jelző még egy meghatározott világnézeti-ideológiai alapállást fejezett ki, amelyik élesen szemben állt az „antidemokratikus", autoritativ világszemlélettel. Ma már az a tény, hogy Ausztria alkotmánya az országot „demokratikus köztársaságnak" nevezi, magától értetődő, természetes állapotnak tűnik, ami az emberek tudatában inkább a hatalom gyakorlásának megszokott mechanizmusát, semmint eszmei-világnézeti állásfoglalásra történő utalás képzetét ébreszti. Az osztrák állampolgárok többsége már a demokratikus köztársaságban született, s ezek el sem tudják képzelni, hogy miként éltek szüleik az antidemokratikus rendszer feltételei között. Az ő gondolkodásukban a „res publica" és a ,,res privata" között nem tátong szakadék. Hasonlóan gondolkodnak a nemzeti identitásról is. Számukra a független Ausztria az egyetlen elképzelhető realitás, amelyet - túlnyomó többségük — a történelmi előzmények mélyebb ismerete nélkül elfogad. A dédapák világát, a Habsburg-birodalmat a fiatalabb generációk számára már csak a műemlékek és egy régen letűnt kor rekvizitumaként megőrzött „Hofrat" cím, vagy a Ferenc József császárt ábrázoló képeslapok idézik fel, a nagyapák koráról az ausztromarxizmus és a Heimwehr között dúló szüntelen harc, az 1934 februári bécsi munkásfelkelés, majd a náci birodalomba történt beolvasztás távoli híradásai beszélnek. Ezeket az eseményeket az osztrákok többsége nehezen tudja a mai állapotokhoz vezető folyamat organikus részének tekinteni. Ezért a mai osztrák nemzettudat komponensei között a történetiségnek nagyon kevés szerepe van, illetve ha fel-feltűnik is, úgy inkább a mai valóságtól idegen nosztalgiák, semmint a modern nemzettudat formálásának releváns eszköze formájában. Ha tekintetbe vess/ük is, hogy napjainkban nagy mértékben elmosódtak a nemzeti választóvonalak, és a nemzetköziség az átlagos modern ember világszemléletének egyik lényeges alkotó eleme lett, akkor is megállapíthatjuk, hogy az utóbbi negyven esztendőben létrejött az osztrák Ausztria, amelynek önálló létét már nemcsak nemzetközi szerződések garantálják, hanem népének tudatában végbement változások is. "Dr Heinrich Siegler: Österreich Chronik 1945-1972. Wien-Bonn-Zürich. 1973. 230-240. 'Ausztria legfontosabb kereskedelmi partnere az NSZK, ahová exportjának több mint egyharmada irányul. Idegenforgalmában az NSZK 77%-kal szerepel.
