Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
1142 KEREKES LAJOS a reménynek adott kifejezést, hogy Bécs a „harmadik birodalom részeként igazi nagy kultúrközponttá válik", mire a Burgtheater kiváló művésze, Raoul Asian közbeszólt: „marad, Gauleiter úr, marad!"78 Itt nincs lehetőségünk az osztrák ellenállási mozgalmak ismertetésére, melyekről az utóbbi években jelentős irodalom született Ausztriában.'9 Tízezrekre tehető azoknak a száma, akik aktív fegyveres harcban, vagy a német haderő elleni szabotázs-cselekményekben részt vettek. Ezek a harcok nagymértékben hozzájárultak az osztrák nemzettudat fejlődéséhez, annak a meggyőződésnek a kibontakozásához és elterjedéséhez, hogy a közös nyelv ellenére a második világháború után Ausztria önálló és független nemzetként kell újjászülessen. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó adalék a német és osztrák ellenállási csoportok képviselői között lezajlott tanácskozás a Hitler elleni merénylet előkészítésének hónapjaiban. Lois Weinberger volt osztrák keresztényszocialista szakszervezeti vezető bécsi lakásában zajlott le egy megbeszélés, amelyen a házigazdán kívül osztrák részről még Dr. Felix Hurdes keresztényszocialista ügyvéd, német részről pedig Dr. Carl Goerdeler, korábbi lipcsei főpolgármester és Jakob Kaiser, a német keresztényszocialista szakszervezetek egykori vezetője vettek részt. A németek előadták, hogy a birodalom náciellenes politikai és katonai köreiben kifejlődőben van egy mozgalom Hitler eltávolítása és a háború befejezése érdekében, amelyhez szeretnék megszerezni az osztrák fasisztaellenes erők támogatását is. A Hitler helyébe lépő Goerdeler-kormány - mondták - meg kívánja őrizni a birodalom egységét, ezért Németországot az 1914-es határok között állítanák helyre, illetve ezen (túl Ausztria, a Szudéta-vidék és a Memel-vidék Németország keretei között maradna. Az osztrákok elvileg nem zárkóztak el az együttműködés elől, de kategorikusan leszögezték, hogy a keresztényszocialisták minden körülmények között ragaszkodnak Ausztria függetlenségéhez. 1944 májusában a Goerdeler-csoporthoz tartozó szociáldemokrata politikus, Wilhelm Leuschner utazott Bécsbe, hogy az osztrák szociáldemokraták képviselőit próbálja a tervnek — főleg az Anschluss fenntartása eszméjének — megnyerni. Tárgyalópartnere Dr. Adolf Schärf, az 1934 előtti szociáldemokrata parlamenti frakció titkára volt, aki azonban határozottan kijelentette: „Az Anschluss halott! A német birodalom iránti rokonszenvet kiölték az osztrákokból",80 ezért ilyen alapon megvalósíthatatlannak tartja az együttműködést. Tárgyalásairól Schärf tájékoztatta a kényszerűen visszavonultságában élő Kari Rennert és Kari Seitzt, akik tökéletesen egyetértettek a Leuschnernek adott válasszal. Ez az epizód két szempontból is figyelmet érdemel. Egyrészt, mert élesen rávilágít arra, hogy a Hitler elleni merénylet előkészítésében vezető szerepet játszó politikusok, sőt a Führer halála után alakítandó kormány kancellárja (Goerdeler) és alkancellárja (Leuschner) oly mértékben rabjai voltak a nagynémet birodalmi eszme kontinuitásának, hogy még az összeomlás küszöbén is ragaszkodtak Elsass-Lotharingia, Ausztria és más területek megtartásához. Másrészt, mert ezek a tárgyalások arról tanúskodtak, hogy az 7 ®Gottfried Heindl: Und die Grösse ist gefahrlich. Oder wahrhaftige Geschichten zur Geschichte eines schwierigen Volkes. Wien-Berlin, 1969. 228. "Widerstand und Verfolgung in Wien 1934-1945. Eine Dokumentation. Hrsg. vom Dokumentationsarchiv des österreichischen Widerstandes. 3. Bd. Wien 1975. * "Adolf Schärf: Österreichs Erneuerung 1945-1955.
