Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
AZ „OSZTRÁK" AUSZTRIA KELETKEZÉSE 1131 1922 májusától az Ignaz Seipel vezette Keresztényszocialista Párt koalícióban kormányzott a Nagynémet Párttá, ami csakis azáltal vált lehetségessé, hogy a polgári koalíció létrejöttében érdekelt két párt elvi engedményeket tett a nemzet sorsát és jövőjét érintő alapvető kérdésben. A Nagynémet Párt reálpolitikai megfontolások — elsősorban nemzetközi kényszerítő körülmények miatt — lemondott az azonnali Anschluss követeléséről, kikötve azonban a csatlakozás evolúciós eszközökkel történő előkészítésének lehetőségét, a Keresztényszocialista Párt viszont magáévá tette az „Ein Volk in zwei Staaten" (eg}' nép két államban) jelszavát, és kötelezte magát arra, hogy „minden olyan szövetséget kerülni fog, amelyik valamiféle dunai konföderáció megteremtésére, vagy arra irányulna, hogy Ausztriát egy németellenes hatalmi csoportosulásba bevonják".44 Az 1922-től Hitler 1933 januári hatalomátvételéig terjedő évtizedben a «emzeííwrfűí(„Nationalbewusstsein") és államtudat („Staatsbewusstsein") elkülönülésének történetileg szinte páratlan jelenségével találkozunk Ausztriában. A közvélemény nagy része belátta az önálló állam létezését megindokló objektív okok parancsoló szükségességét, ezért helytelennek tartjuk az akkori állam helyzetét úgy jellemezni, hogy „állam, amelyet senki sem akart" 5 Valójában tekintélyes erők álltak az állami önállóság platformján, jóllehet csaknem minden politikai irányzat egyetértett abban, hogy az osztrák önállóság Saint-Germainban és Genfben megalkotott formája csak arra az időszakra szóló provizóriumnak tekintendő, amíg a nemzetközi helyzet változása lehetővé nem teszi a nemzeti sorskérdések végleges rendezését. Ebben a tekintetben viszont lényegesen eltértek egymástól a keresztényszocialisták és a nagynémetek nézetei. Közös volt az a vonásuk, hogy egyik sem az adott határokon belül kereste az eszményeinek megfelelő nemzeti megoldást. így tehát a valóságos helyzetet inkább úgy lehetne jellemezni, hogy ,,nemzet, amelyet senki sem akart". Seipel kancellár nyilvános beszédeiben állandóan azzal a motívummal indokolta az államkeretek fenntartásának szükségességét, hogy Ausztriának készenlétben kell állnia ana, hogy évszázados történelmi múltjából eredő küldetését az adott pillanatban újra folytathassa: közvetítőként léphessen fel a Duna-völgyi népek és a nyugati — főként német - kultúra között. „Nekünk osztrák-németeknek Közép-Délkelet-Európában a szlávok, magyarok és más népek érdekében különleges szerepet kell betöltenünk."46 Ennek tartalmáról a bécsi egyetemen tartott beszédében kijelentette: „Az ausztriai német főiskolásokra hárul az a speciális feladat, hogy a németség keretei között ápolják a sajátos osztrák tulajdonságokat, ezáltal járuljanak hozzá az össznémetség lényének gazdagításához. Ezenkívül: a világháborút követő változások korántsem szüntették meg az osztrák-németeknek azt a küldetését, hogy a kelet-európai népek számára közvetítsék a nyugati kultúrát."4 7 Az Anschluss-ellenes érvei között véletlenül sem találkozunk az önálló és független osztrák nemzet igenlésének gondolatával. Az Anschluss kísértését az osztrákok különleges délkelet-európai missziójának irracionális magyarázatával igyekezett visszaszorítani. De ha erre a délkelet-európai szerepre Ausztria többé nem számíthatna — **R. Lorenz: Der Staat wider Willen. Österreich 1918-1938. Berlin, 1940. 201. *S H. Andics: Der Staat den keiner wollte. Wien, 1962. 46Ernst Hoor: Österreich 1918-1938. Staat ohne Nation. Republik ohne Republikaner. Wien-München 1966.56. 41 F. Rennhofer: Ignaz Seipel. . . i. m. 441. 4 Századok 1984/6
