Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány megalakulása és kinevezése 1085

A BATTHYÁNY-KORMÁNY MEGALAKULÁSA ÉS KINEVEZÉSE 1107 1843-44. évi országgyűlésen felhívta magára a figyelmet széles körű ismereteivel, a jogban való jártasságával, tárgyszerű és alapos hozzászólásaival. Világlátott jogtudósnak jellemzi egyik lelkes hive, akinek szónoklata nem heves, izgató, inkább ,,kissé hideg, száraz és egyhangú", de nyelve egyszerű, és „művészi alakba öntve beszél". Szemere kétségtelenül egyike volt az 1848-as márciusi napok jogalkotóinak, tudjuk, hogy az egyébként Pesten igen nagy felháborodást kiváltott sajtótörvényt is ő készítette, mégpedig igen gyorsan. (Az országgyűlés ezért külön köszönetet is szavazott neki.) Március 22-től egyértelműen nyomon tudjuk követni, hogy Batthyány mellett dolgozott. Széchenyi már két nappal korábban is Batthyány munkatársai között emlegeti Szemerét, Eötvössel és Pázmándyval együtt. Kossuth ugyan felrója Szemerének, hogy a „válság alatt" (ti. a február—márciusi napokban) tartózkodóan viselkedett, de a kortársak tudomása szerint Szentkirályival vagy Pázmándyval szemben épp az volt az előnye, hogy nem bonyolódott bele az Apponyi hívei és az ellenzék jobbszárnya közötti titkos tárgyalásokba. Ugyanakkor a Vukovár—Fiume vasút ügyében Kossuthtal szemben Széchenyihez közeledett, aki elfogadta ezt, de Szemerét nem sokra becsülte. (Február 18-án így írt Tasnemek: „Szemere még nem tudja, merre forgassa a köpenyegét.") Feltehetően Széchenyi is Szemere ellen szólt volna, ha megkérdezik. Március 23-án igen szkeptikus volt Szemere pesti küldetését illetően, 27-én pedig feljegyezte: „balfogás volt" Szemere helyett nem Vay Miklóst választani. Láttuk, a Pest városában készített listákról nem maradt le Szemere neve, s a sajtótörvény korrigálása után a fővárosba érkezett Szemerének sikerült — legalább időlegesen — visszanyernie népszerűségét. Batthyány választása feltehetően Szemere ismereteinek, tapasztalatainak és az országgyűlés során megismert munkabírásának szólt, s nem törődött a leendő munkatársak közötti feszültségekkel. (Tudjuk, a Kossuth— Széchenyi ellentét sem riasztotta el. Kossuth és Szemere szembenállása pedig sokkal jelentéktelenebbnek tűnt.) Kemény Zsigmond a „Forradalom után" című híres röpiratában arról beszél, hogy a miniszterelnök és belügyminisztere „személyesen is majdnem ellenségek valának", de ezt bővebben nem magyarázza, s nem is bizonyítja. Majd így folytatja: „Azonkívül Batthyány gróf az angol arisztocraticus szabadelvüséget képviselte, mig Szemere a térszinités [ti. egyenlősítés] és a franczia democratia embere volt." Ez az elvi ellentét kétségtelenül létezett, de létezése 1848 márciusában elhanyagolható volt. Pálffy János, a pesti országgyűlés egyik alelnöke Szemerét „szegődékeny jellemű"-nek mondja, de Kemény felfigyel arra, hogy szinte minden minisztertársával konfliktusa volt. Nem ismerjük Szemere később elhatalmasodott betegségének természetét, de talán feltételezhető, hogy „összeférhetetlensége", a kortársak által regisztrált deviáns magatartása nem jellemgyengeséggel, hanem későbbi betegségének korai előjeleivel magyarázható.8 Deák mellett talán Eötvös József volt az, akinek minisztersége — legjobb tudomásunk szerint — nem talált ellenzésre. Eötvös azon kevesek közé tartozott, aki a főrendek soraiban már 1839-től Batthyányval együtt harcolt a reformokért. °Szemeréró'l 1. Vachot Imre: Országgyűlési almanach. Pest, 1843. 31-34. Széchenyi -Tasnerhez, febr. 18; Tasner A. hagyat; közli i. m. III. 583. Szemere elsőbbségéről más jelöltekkel szemben: Vukovics i. m. 85; Horváth M. i. m. II. 554, 636; 1. még Kemény Zsigmond: Forradalom után. Pest, 1850. 151. és Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak. Bp. 1943.1.127. Szemere nem definiált betegségéről 1. Frank Tibor: Marx Kossuth képe. Valóság 1983/9. 16.