Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány megalakulása és kinevezése 1085
A BATTHYÁNY-KORMÁNY MEGALAKULÁSA ÉS KINEVEZÉSE 1099 ministerium nem is működhetik" - fejeződik be a levél. Csodálkozhatunk-e azon, ha Kossuth a nem kedve és elképzelése szerint összeállított minisztériummal egyelőre nem óhajtott a felelősségben osztozni? Március 25-én azonban már nyilvánosan közösséget vállait leendő kollégáival, mert a jobbágyoknak adott engedményeket megmásítani akaró, a földesúri kártalanítással foglalkozó törvényjavaslat kapcsán kijelentette, hogy annak elfogadása esetén „azonnal leteszi ministeri állását". Kossuth valójában március 23-án este már elfogadta a pénzügyminiszteri tárcát. Ezért írhatta Batthyány Klauzálnak a Miniszteri Bizottmány kiküldéséről intézkedő, ekkor kelt levelében, hogy a Bizottmányba is kinevezett Pulszky pénzügyminisztériumi osztályfőnöknek van „kitűzve" az illető „minister jelölt által". Akart-e Kossuth belügyminiszter lenni? — vetődhet fel a kérdés. Láttuk, a Kossuthoz közelálló Hetilap március 19-ről keltezett pozsonyi jelentésében Kossuth mint belügyminiszter szerepel, azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a tárcát el is fogadta. Blackwell egyidejű információja szerint Kossuth mint pénzügyminiszter jött szóba március 18-án — de még nem végleges formában. Ha figyelembe vesszük a lehetőséget, hogy Deák március 21-én már nyilatkozhatott a neki felkínált tárca elfogadásáról, akkor elképzelhető, hogy az említett tudósítás helyes — ti. újabb pozsonyi hírekkel kiegészített - dátuma március 21. Ebben az esetben a közlemény úgy érthető, hogy Kossuth is nyilatkozott: a belügyminiszteri tárcát elfogadja. Törekvését talán így akarta bevinni a köztudatba, de a híranyag későn ért Pestre. (A lap előző száma március 21-én jelent meg.) Ha így volt, miként feltételezzük, akkor egyrészt érthető húzódozása, amikor kiviláglott, hogy Batthyány más tárcát szánt neki. Másrészt azon sem csodálkozhatunk, hogy ebben az esetben a fontos belügyi tárca betöltésébe bele kívánt szólni. Ha nem így lett volna, talán évtizedek múlva nem emlékezik ilyen élesen és ennyi ingerültséggel a fejleményekre. Kossuth aspirációi mellett szól egyébként István nádor április 3-i felterjesztése is, amelyben azt említi, hogy „Kossuth minden áron cserélni akar Szemerével". Igaz, ennek a kitételnek az értékét, megbízhatóságát csökkenti, hogy a nádor arról igyekezett az udvart meggyőzni, hogy Kossuthot nem lehet a kormányból kihagyni, így csak az lehet a kérdés, hogy melyik minisztériumot kapja: a nagyjelentőségűnek ítélt belügyit, vagy a kevésbé veszélyesnek tartott pénzügyit.5 Ismerve a Batthyány és Széchenyi István közötti, sok válságot megért viszonyt, 1848 március elején aligha gondolta valaki, hogy néhány héten belül egyazon minisztérium tagjai lesznek. Széchenyi a maga „stabilizációs" kísérleteivel, Apponyi kancellárrá való szoros kapcsolatává kétségtelenül a konzervatív erők oldáán állott, s naplójának tanúsága szerint Batthyány politikáját ugyanúgy elmarasztáta, mint 5 A márc. 17 —18-i híradásokat Kossuthról 1. Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. II. Bp. 1952; Abaß. i. m. 149. Kovács Lajos - Széchenyi Istvánhoz, MTA Kézirattára, Széchenyi gyűjt. K206/29; 1. még Kovács Lajos: Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve, 1846-1848. Bp. 1883. II. 59. Kossuth emlékezései: KLÖM XII. 978. Kossuth márc. 23-i nyilatkozata: BpH márc. 25. és KLÖM XI. 690-691. Pestm. márc. 21-i választm. üléséről Kemény Dénes - Teleki Lászlónak, márc. 21; 1. OL Ρ 654. Teleki es. ir. Gyömró'i lt. Teleki L. lev. Nyáry - Kossuthnak, márc. 22; 1. OL R 90. Kossuth gyűjt. I. 388; közli Waldapfel i. m. I. 143-144. István nádor ápr. 3-i felterjesztésére Károlyi Árpád: Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt. Bp. 1936. 263-264; 1. még KLÖM XI. 72. Kossuth szerepére a kormányalakításnál 1. Deák István: Kossuth és a magyarok 1848^49-ben. Bp. 1983. 102-103. 2 Századok 1984/6
