Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány megalakulása és kinevezése 1085

1098 URBÁN ALADÁR Kovács Lajos Pestről arra figyelmeztette Széchenyit, hogy az ottani hírek szerint Kossuth „nemes resignatióból", vagyis lemondásból nem lép be a minisztériumba. Mégpedig azért nem, mert ott Széchenyi „a szükség embere", s mivel ők együtt összeférhetetlenek a kormányban, ezért Kossuth „hazafiságból lép vissza". Kovács szerint ez veszedelmes lehet, mert Kossuthot fél év alatt vagy elfelejtik, „vagy akarva, nem akarva a pesti mozgalom élére kell állnia", s akkor diktátor lesz. „Más választás - folytatja Kovács Lajos — nincs, és én reméllem gr. Batthyányinak van annyi tapintata s felfogása, miszerint az ő ministersége Kossuth nélkül lehetetlen most. Különös jelenet ez: a Kossuth kimaradását a ministeriumból a forradalom emberei igen egykedvűen hallják; a conservativek consternálva vannak felette!" Kossuth tartózkodó magatartásának több oka is lehetett, de feltehetően mindegyik arra vezethető vissza, hogy nem óhajtotta magát elkötelezni, amíg nem volt világos: kik lesznek a kollegái. Talán már Széchenyi és Esterházy bécsi aktivizálódását sem tekintette kívánatosnak, s szeretett volna nagyobb beleszólást a kabinet összeállításába. Minden jel szerint Széchenyi mellett elsősorban Szemerével szemben voltak fenntartásai, aki - mint 1881. évi emlékezésében is hangsúlyozza - „az egész válság alatt magát tartózkodóan viselte, működésünkben semmi részt nem vett ... s a bécsi körökkel bizalmasan érintkezett..." Láttuk, Szemere kérdésében Batthyány hajthatatlan volt. Ugyanakkor a március 22-i értekezleten a jelek szerint sikerült meggyőznie Kossuthot, hogy az addig biztosított vívmányok a közvélemény előtt az ő személyével azonosulnak, s meggyőződése, hogy „most semmi ministerium nem számíthatna az ország bizalmára", ha annak Kossuth nem tagja. Kossuth idézett emlékezése szerint Batthyány azonnali lemondással fenyegetőzött arra az esetre, ha Kossuth nem vállalja a pénzügyminiszterséget. Az ezen az estén Klauzálhoz intézett felkérés egyértelművé teszi, hogy Kossuth engedett. Másnap, március 23-án délben Kossuth pénzügyminiszterségét is lelkes éljenzéssel fogadták. Mégis délután, amikor a kerületi ülés folytatódott, Kossuth elsőként állt fel és közölte: mivel követté választásakor megfogadta, hogy kormányhivatalt nem vállal, s bár akkor mások voltak a körülmények, „mindazáltal a ministeriumban számára nyílt tért elfoglalni nem fogja, míg tisztelt küldőinek engedelmét nem nyerendi". (Ezt az engedélyt egyébként Pest megye március 21-én tartott közgyűlése már megszavazta.) Eldöntendő kérdés még, hogy Kossuth visszalépését mi váltotta ki? ígérete alól felmentve érezte magát azért, mert Batthyány Széchenyit mégis bevette a kormányba? (Blackwell március 23-i jelentése utal Kossuth emiatti elégedetlenségére.) Vagy ez csak jó alkalom volt arra, hogy várakozó álláspontra helyezkedjék amiatt, mert Pestről személyét illetően nyugtalanító hírek érkeztek? Március 21-én délután ugyanis Pest megye választmányi ülésén, amikor megalakult a megyei Rendre Ügyelő Választmány, Kossuthot is javasolták a tagok közé, de arra az elnöklő Nyáiy nem reagált, így „neve csak elhangzott..." Aznap este aMarczius Tizenötödike Kossuth 19-iki, a pesti küldöttségnek adott válaszával foglalkozott és - a szónok említése nélkül - tiltakozott azon gyanúsítás ellen, mintha a főváros lakossága „a 15 millió nevében" beszélne. Másnap, március 22-én megérkezett a szigorú sajtótörvény híre, s a közvélemény azért Kossuthot is felelőssé tette. A pesti Választmány tiltakozó határozatával Pulszky Ferencet küldte Pozsonyba, aki másnap délelőtt már megérkezett oda. ő vitte Nyáry levelét is Kossuthhoz, amelyben figyelmeztette: a sajtótörvény elfogadása súlyos hiba volt, az Pesten óriási felháborodást okozott. „Hy törvénnyel haza jönnötök nem szabad, — ily törvénnyel a felelős