Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány megalakulása és kinevezése 1085
A BATTHYÁNY-KORMÁNY MEGALAKULÁSA ÉS KINEVEZÉSE 1091 Kossuth - folytatja Blackwell, áttérve szokásos informátorainak véleményére. Batthyány kezdi úgy találni — mondja a jelentés —, hogy könnyebb ezzel a népszónokkal győzelmesen végigvonulni Bécs utcáin, mint minisztériumot alakítani vele. A miniszterelnök ugyanis felajánlotta Szemerének a belügy-, Eötvösnek a közoktatásügyi minisztériumot, de „mindketten meglehetősen idegenkedni látszanak attól, hogy Kossuth a kollegájuk legyen". Kossuthnak értésére adták — állítja Blackwell —, hogy a legjobb dolog, amit tehetne, hogy ismét lapszerkesztő lesz, „de ha ő ragaszkodik ahhoz, hogy belépjen a minisztériumba, gróf Batthyánynak el kell fogadnia az ő feltételeit, mivel . .. még mindig túl erősen Kossuth befolyása alatt áll ahhoz, hogy önállóan cselekedjék". (Jól mutatja ez a rész, hogy a jelentés írója készpénznek fogadja el Szemeréék állítását a Kossuthnak adott „tanácsról", holott március 18-án Pozsonyban, 20-án pedig Pesten amiatt aggódtak — mivel köztudott volt —, hogy Kossuth ki akar maradni a kormányból, és újságot akar szerkeszteni.) Deák azonban lehet, hogy képes lesz „enyhíteni" az ügyet és „helyettesíteni" Kossuthot Szentkirályival — fejeződik be a beszámolónak a kormányalakítás nehézségeivel foglalkozó része. Ezek a kombinációk egyértelművé teszik, hogy március 22-én még semmi határozottat nem lehetett tudni Batthyány leendő kormányáról, legfeljebb annyit, hogy a volt ellenzék mérsékeltjei idegenkedtek Széchenyitől, de a legszívesebben Kossuthot is távol tartották volna a kormánytól. Jól mutatja ezt a bizonytalanságot Vidos József Vas megyei követnek március 22-én Pozsonyból feleségéhez írott levele. A Batthyányhoz is közel álló, tehát feltehetően az átlag pozsonyi deputátusnál jobban tájékozott politikus levele végén - immár a margón — röviden beszámolt a kormány várható összetételéről. Eszerint a megérkezett Deák elfogadta az igazságügyminiszteri megbízatást. Kossuth a pénzügyi, b. Perényi Zsigmond a belügyi, gr. Teleki László a külügyi, Szemere a rendőrminiszteri és Lonovits József csanádi püspök a közoktatásügyi tárca várományosa. Vidos azonban hozzáteszi: „de ez tsak hirlik, azonban nem bizonyos". Ismeretes, hogy másnap, március 23-án délben Batthyány váratlanul bejelentette kormánynévsorát az országgyűlésen. Mivel a Vidos által közölt hat névből végül csak három került be a kabinetbe, jogosan merül fel a kérdés: folytatott-e egyáltalán Batthyány valamiféle zártkörű megbeszélést pártjának prominens tagjaival, vagy csak a miniszterjelöltekkel történt kétoldali konzultáció alapján döntött kormánya összetételéről? Ha részben eltúlzottnak is tartjuk Blackwell információit a dezignált miniszterek közötti személyi ellentétekről, azok létét nem vonhatjuk kétségbe. így ezeknek a nehézségeknek és Batthyány személyiségének ismeretében nem lehetne kizártnak tartanunk, hogy Batthyány teljesen önállóan állította össze a miniszterek névsorát. Annál is inkább hihetnénk ezt, mivel - tudomásunk szerint — nincsen korabeli leírás, amely egy ilyen, minisztereket jelölő értekezletről szólna. Arról, hogy volt egy ilyen tanácskozás, Kossuth öregkori visszaemlékezéseiből értesülünk. Az ,Jrataim az emigráczióból" II. kötetében (megjelent 1881-ben) Kossuth elmondja, hogy miként szereztek tudomást a miniszterelnök szándékáról: „Meghívást kaptam Batthyány Lajostól értekezletre. A tárgy nem volt megnevezve. Már számosan voltak együtt Batthyánynál, a mint megérkeztem. Ott voltak: Perényi Zsigmond, Teleki László, Eötvös József, Szentkirályi Mór, Szemere Bertalan, Pázmándy Dénes, stb. Batthyány előadta, hogy a minisztérium alakítása iránt kiván velünk értekezni. ,Ime az én candidatusaim' - mondá, s nekiállott a neveket olvasni. El is olvasta mind,
