Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Kumorovitz L Bernát: I Lajos királyunk 1375. évi havasalföldi hadjárata (és "török") háborúja 919

I. LAJOS KIRÁLY 1375. ÉVI HÁBORÚJA 953 tehát Pór sem tisztázta Lajos király „1377. évi havasalföldi", illetőleg „török" háborújának a kérdését, és a litván háborút sem dolgozta fel kifogástalanul.18

1 Egyedül a mariazelli történet kérdésében nem értett egyet Steinherz megállapításaival — azért: „Mert míg Küküllei János az aacheni és celli kápolnákról (a törökökre való utalás nélkül) csak annyit említ, hogy szép és csodálatos (csúcsíves) művel építtette azokat Nagy Lajos (és) drága egyházi szerekkel..." (látta el őket); (addig) „Mannestarfer.. . 1487-ben" (Lajosnak a törökök felett aratott győzelméhez kapcsolva) „Máriazell alapításának csodálatos történetét írta meg"18

2

... „Az értelmes olvasó azonnal belátja, hogy legendával van dolga, melyet a tudákos Mannestarfer, vagy száztíz évvel az esemény után, történeti formába öntött. A dolog magva annyi, hogy Lajos király a magyar nép által mind e napig szívesen látogatott kegyes helyre, meglehet: fogadásból, templomot építtetett."18

3

A búcsújáróhelynek Lajos által ajándékozott Madonna-kép lengyel címerét (sas) nem tartja koijelölőnek. A máriazelli történettel foglalkozó régebbi írókról (részben Steinherztől véve adatait) pedig így ír: „Akik Manestarfer előadását készpénzül fogadták, azok a magyar-török hadjáratot, melyről emlékezik, majd 1363-, majd 1366 -га, legújabban 1377-re tették.''184

Pór közlései Lajos király török elleni állítólagos korábbi válalkozásairól is bizonytalanok.18 5 1907-ben Minea Illés néhány királyi oklevél alapján arra a következtetésre jutott, hogy „1373-1374 táján Layk vajdának — akkor már a törökök szövetségesének — a magyar király iránti hűsége megingott, ezért Lajos elvette tőle a szörényi bánságot és hívének: Treutel János mesternek adta". Ennek következménye: „új havasalföldi hadjárat", mely a vajda leveretésével végződött. A háború szerinte a bánság területén vagy Bele: MODI. 61233.; 67401.; Hazai okmánytár. Kiadják Nagy Imre, Deák Farkas, Nagy Gyula. Budapest, 1879. 272-273. Szeptember 14: Lipóc vára: MODI. 57455., 57206., 805704; 85671.; 85624.; 85440.; Fejér: CD. IX/5. p. 152-153.; A nagymihályi és sztárai gr. Sztáray család oklevéltára. Szerk. NagyGyula. II. Budapest, 1889. 112-1 Fejér: CD. IX/5. p. 152-153. Szeptember 30.Buda: Fejér: CD. IX/5. p. 160.; Z-W.. Urkundenbuch II. 478.; Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár története I—III. kötetéhez. I. Buda, 18*70. 94-95. 111

Pór szerint „van adatunk arra, hogy 1380-ban is készült keresztes hadjárat a török ellen". Nagy Lajos 400., 3. jegyzet. Nézetét egy Pesty által közölt oklevélmásolatra alapítja (Szörényi bánság III. 8.), mely szerint a bátai apát és Tamás pécsi ó'rkanonok igazolja, hogy Karánsebesi Garalysxha Jakab „betette a tönkbe, melyet a hitetlen török ellen indítandó hadjárat költségei fedezésére fölállítottak, a kelig összeget". Az oklevél'Kemény gyűjteményéből való (Dipl. Trans. Tom. II. p. 170.), s véleményünk szerint primitív hamisítvány. Idézi Pór: Nagy Lajos 400. 1 '2

Pór: Nagy Lajos 590. 1 *ъPór: Nagy Lajos 591. 114

Steinherz: i. m. 88-89., 3. és 5. jegyzet. Pór: Nagy Lajos 592., **-os jegyzet. 1 *s

Könyve egyik helyén például ezeket olvassuk: „Lehet. . ., hogy Lajos .. . (az) 1366. évben hadat járt Bolgárországban, és nyer valószínűséget azok véleménye, kik Lajos győzelmét, melynek következtében a máriazelli templomot építette és gazdagon megajándékozta, 1366-ra teszik." Nagy Lajos 394. Egy másik helyen pedig ezeket írja: „Biztosra vehetjük. .., hogy Lajos király 1367-ben is hadat járt a török ellen, habár ezen állításunk megokolására nincs más adatunk, mint hogy Carrarai Ferenc, Padova ura, mint Lajos király szövetségese 300 gyalogost küldött ... a magyar király seregéhez." Uo. 395. Lajos király török elleni terveivel és XI. Gergely pápa buzdító leveleivel kapcsolatban pedig így elmélkedik: „Volt-e eredménye a készülődésnek; megindította-e Lajos király a tervezett hadjáratot; ha igen, mily sikerrel? E kérdésekre adatok hiányában nem felelhetünk. Talán... - inkább nem, mint igen." I. m. 399.