Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Kumorovitz L Bernát: I Lajos királyunk 1375. évi havasalföldi hadjárata (és "török") háborúja 919
944 KUMOROVITZ L. BERNÁT Candiába; Darvasio beleegyezett, hogy őt váltságdíj nélkül gyermekeivel együtt szabadon bocsátja, sőt hazájába is visszakíséri, egyedül azt kötötte ki, hogy Margitot és gyermekeit időnként Magyarországon meglátogathassa, miről Marczali Miklós (1405. július 2-i kelettel) kötelezvényt állított ki.13 9 Ez után Marczali visszatért Magyarországra, hová később Darvasio is követte őt Margittal s gyermekeivel. Velencében azonban Margitnak egy rokona: Dénes bán fia János magára vállalta hazaszállításukat, Darvasio pedig még bizonyos pénzösszeget is adott neki a nő és gyermekei útiköltségeire. Évek múltak, de Darvasio nem kapott semmi hírt volt rabszolganőjéről és gyermekeiről; ezért a velencei tanácshoz fordult panasszal, ez pedig Zsigmond király figyelmét hívta fel az ügyre — kérvén, intézkedjék, hogy polgártársuk jogos igényei kielégíttessenek, s legalább a volt rabszolganője hazaszállítására tett költségei megtéríttessenek.1 40 Himfi Margit további sorsára Bernaldi Ferenc budai polgár 1408. november 10-én, egy meg nem nevezett barátjának írt levele vet világot. Augusztus 21-én — íija — megkapta levelét, ugyanígy Ser Ziorzi Trauaxiét és Ser Pietro Negroét Can diából. Megértette őket s az érdekeltek, valamint Ser Marzelly Miklós kívánságára, aki bár sohase jutott volna el Candiába — a többit is látta. Az asszony, családja s a vele együtt levő férfi javára lett volna ez. De hát sorsát senki el nem kerülheti (nisun po de fortuna fuzire). Röviden válaszol, mivel nehezére esik az írás és olvasás. Az asszonyt sohasem látta, nem is hallott róla, míg Miser Marzeli voiuoda nem beszélt róla. Nagyon megsajnálta, mikor látta, mily tisztességes leányaival együtt s mily türelmes. Minden utánjárása ellenére nem tudott róla mást megállapítani, csak jót. Ha látta volna, hogy könnyelmű, nem mutatott volna iránta szeretetet s jóakaratot, nem támogatta volna s nem támogatná. Az atyja jó uram és barátom volt, és kétszáznál több aranyforinttal maradt adósom. (El suo padre fo grande mio signore e amicho e resto ad auere de luy piu di fiorinti CC doro.) A vajda még egyszer sem volt itt, amióta az asszony megjött; hamarosan itt lesz, de aligha fog valamit tenni, mert valódi magyar (ungaro veramente). Ő nagy hibát követett el, amidőn az asszonyt annak ellenére hozta haza, hogy jól tudta: a nőrokonok a hasonló körülmények között elhurcolt leánygyermekekről többé tudni sem akarnak, s szégyenkeznek miatta. Félni lehet, hogy ugyanígy történik majd most is. Legyen jóindulattal az asszony iránt, akiről csak jót hallott, s nyugtassa meg Ser Ziorzit is. Tiszteletre méltó házam nőtagjai (tute le donne de casa mia onorata) érintkeznek az asszonnyal, pedig az ő háza tisztességes ház (honesta casa). Az asszony a legnagyobb dicsérettel nyilatkozik Ser Ziorziról, akitől leányai származnak. Ha rokonai és Marzeli voiuoda nem törődnének velük, mint saját leányait venné őket gondjaiba.. -141 13 'Ö>>áry Lipót: Regesták a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában levő olaszországi levéltárakban másolt magyar történelmi vonatkozású oklevelekből. Történelmi Tár 1888. évf. 467., reg. (1405. július 1-i keltezéssel. - A továbbiakban: Regesták.) - A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának Oklevélmásolatai. Ism. Óváry Lipót. I. Budapest, 1890. 63-64., 147. reg. (1405. július 2-i kelettel. - A továbbiakban: Oklevélmásolatok.) - Zsigmond-kori oklevéltár II/l. 4024. reg. Velence, 1408. július 1-i leveléből; 6189. sz. 14 0 Óváry: Regesták. Tört. Tár. 1888. 467., reg. 1405. július 1-i (téves) kelettel. - Óváry: Oklevélmásolatok I. 64., reg. - Zsigmond-kori okit. II/2. 146., 6189. reg. (Velencei állami levéltár.) 14 'Papíron. Velencei áll. lt. Dispacci Ungheria fogl. 256. Fénykép után Mályusz: Zsigmondkori okit. II/2. 6407. reg.
