Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Porter; Kathy: Március 8. A nemzetközi nőnap 904
904 FOLYÓIRATSZEMLE A fentieken túl, Avreh a liberális táboron belüli szembenállások egy másik összetevőjét is feltárja. A két főváros tradicionális vetélkedését, közelebbről burzsoáziájuk érdekellentéteit. Az ,,ősi" orosz főváros, Moszkva burzsoáziája főként a kereskedelemben és a könnyűiparban, azon belül a textilliák gyártásában volt érdekelt, kevésbé érezte az állami gazdaságpolitika jótékony hatását. A nehéziparban, a korszerű ágazatokban és a hiteléletben vezető szerepet játszó pétervári tőkések - közvetlenül kapcsolódva magas rangú állami hivatalnokokhoz -, kedvező hiteleket, megrendeléseket kaptak. A pétervári burzsoázia lojalitása tehát kézenfekvő, míg a moszkvaiak ellenzékiségét más tényezők is növelték. Friss szociális képződményt, heterogén forrásból származó társadalmi csoportot jelentettek a moszkvai tőkések. Nemesek, értelmiségiek és meggazdagodott parasztok egyaránt voltak köztük, ami alapot adott ahhoz, hogy a nemzeti burzsoáziát reprezentálják, s számon kérjék a kormányon nemcsak a megrendelések és a hitelek elosztását, hanem a nemzeti érdeknek kikiáltott háború folytatását is. Figyelemre méltónak tartja a szerző azt a körülményt, hogy a zemsztvók és a városok országos társadalmi szervezetei (zemgor) nem a fővárosban, hanem Moszkvában működtek. Igaz, a kadetok „holdudvarát" jelentették, de nem a pétervári értelmiségi központ bázisát szélesítették. Vezetőjük, Lvov herceg, eredendően jobbról bírálta Miljukov irányvonalát. Csupán a felelős kormány kérdésében tűntek radikálisabbnak a progresszisták. Avreh szerint taktikai megfontolásból. Törekvéseiket azonban nem koronázta siker. Alapvetően azért, mert Miljukov tekintélye megőrizte a kadetok egységét. Szerepet játszott továbbá az orosz burzsoázia politikai erőtlensége és éretlensége, ami a pártalakítás lebecsülésében is megnyilvánult. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy az új politikai helyzetben, 1917 februárja után a kadetok kezébe került a vezetés, a progresszisták beolvadtak a vezető liberális erőkbe, nemhogy pártként, de irányzatként sem maradtak fenn. (Voproszi isztorii, 1980. 9. szám 45-61. I.) KATHY PORTER: MÁRCIUS 8. A NEMZETKÖZI NŐNAP A nemzetközi nőnap 1908 februárjában született - az Egyesült Államokban. Szocialista nőcsoportok tüntetéseket szerveztek a nyolc órás munkanap bevezetésére s a női egyenjogúság különféle szintű érvényesítésére, s egyúttal határozatot hoztak arra is, hogy a nőnapot évente megünnepeljék. Két évvel később a II. Internacionálé nőtitkársága konferenciát szervezett a női választójog kérdéskörében, egyúttal a háború elleni harcra is mozgósítva. Ekkor született meg az új szocialista mozgalmi ünnepnap — március 8., amit az elkövetkező négy esztendőben elsősorban Németországban, Skandináviában, Svájcban és Oroszországban ünnepeltek meg. Porter hangsúlyozza, hogy a nőnap az elkövetkezőkben élesen antimilitarista jelleget öltött, s ezzel egyidejűleg főként a baloldali szocialisták karolták fel. A nőnap és a nőmozgalom azonban sok más problémát is felszínre vetett. így azt, hogy ez a mozgalom elsősorban a szakmunkásokra épített -márpedig a nőmunkások tekintélyes része éppenséggel nem volt szakmunkás. Ebből sokféle súrlódás származott, a nőmunkásmozgalom, sőt a nőtitkárságok lebecsülése, illetve a nagy szakszervezetek mellett, más, olykor ellenzéki nőmozgalom kibontakozása. Porter külön kitekintést nyújt a német mozgalomra, amely a II. Internacionálé derékhadát adta. Megállapítja, hogy itt kivátképpen kitűnnek mind az érdemek, mint a lebecsülés látható jelei, mindez szoros kölcsönhatásban áll a német mozgalom általános szellemével, amely ugyan a forradalmi célkitűzéseket fenntartotta, de már régóta nem ilyen irányban tevékenykedett, s ez egyebek között a másik, a fő munkásünnep, május elsején is meglátszott. Porter szerint ugyanis ez Németországban fokozatosan elveszítette politikai tartalmát, s általában csak a ledolgozott munkanap után, az esti órákban került sor a szigorúan békés megemlékezésekre. A március 8-i nőnapot jellegzetesen pedig ugyancsak éppen Németországban és Ausztriában karolták fel a nőmunkásszervezetek. Ezekben az országokban valóban a női egyenjogúság jegyében ünnepelték e napokat, időnként meglepően nagy visszhangot is vertek ezek az ünnepek, mint az 1911-ben történt, amikor Bécsben 30 000 nő vonult fel
