Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Studien zur Geschichte der Produktivkräfte (Ism.: T.Mérey Klára) 893
894 TÖRTÉNETI IRODALOM 893 STUDIEN ZUR GESCHICHTE DER PRODUKTIVKRÄFTE Szerk.: Karl Lärmer. Berlin, 1979. 401 I. TANULMÁNYOK A TERMELŐERŐK TÖRTÉNETÉBŐL A tanulmánykötet a Német Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiája Gazdaságtörténeti Intézetének kiadása, amely ezt a munkát eló'tanulmánynak szánta „A termelőerők története Németországban" c., utóbb kiadandó összefoglaló munkához. Az egész témakör összefoglalását találjuk Jürgen Kuczynski akadémikus előszavában, aki leszögezte, hogy a kapitalizmus gazdasági rendszerében a termelőerők gyors fejlődése mindig is érdekelte a tudósokat: a történészeket és a műszaki tudományokkal foglalkozókat egyaránt. Röviden áttekintette az e témával kapcsolatos, különböző országokban folyó kutatásokat. Kiemelte Angliában a nagy ipari forradalom időszakára vonatkozóan folyó népességfejlődési vizsgálatok eredményességét, Franciaországban - főként az Annales-iskola részéről - a szociológiai tényezők elemzésével végzett kiemelkedő munkát, míg az USA történészei ugyancsak ebben az irányban jeleskedtek. Megállapítja, hogy az NDK történészei elmaradtak e kutatások, sőt még a Német Szövetségi Köztársaságban folyó hasonló természetű kutatások mögött is. Kiemeli viszont R. Forberger munkáit, amelyek révén a részletkutatások terén - a manufaktúrákból a gyáriparba való átmenet időszakának bemutatásával - a többi ország ilyen irányú kutatásait az NDK történettudománya túlszárnyalta. (Kuczynski itt Forbergernek Szászország iparáról készült összefoglaló munkáira céloz.) Az első tanulmány szerzője a szerkesztő Karl Lärmer gazdaságtörténész, aki értekezését - mint alcímében jelzi is, vitacikknek szánja. A termelőerők 19. századi történetének periodizációjával kapcsolatosan állapítja meg, hogy míg a politikatörténet korszakokra bontásához az osztályharcok története ad vezérfonalat, addig a termelőerők történetének bemutatásakor ez a periodizáció nem használható. Véleménye szerint a korszakok elválasztásához az ipari forradalmat alkotó négy folyamatot kell vizsgálat tárgyává tenni, mégpedig. 1. a kézi munkából a gépi munkára való átmenet folyamatát, 2. az ipari termelés más területein az ipari forradalom idején kibontakozó forradalmi átalakulásokat, 3. A termelési viszonyokban bekövetkezett változásokat (az osztálytagozódás átalakulását, főként a kapitalizmus két alapvető osztályának: az ipari burzsoáziának és a proletariátusnak kialakulását.) 4. a kapitalizmus gazdasági törvényeinek hatását, amelyek elsősorban a ciklikus túltermelési válságok jellegében válnak kitapinthatóvá. E szempontokat következetesen végigvezetve jut el annak megállapításához, hogy német területen az 1860-as években befejeződött az ipari forradalom. Fontos megállapításának tartom azt is, hogy a német munkásosztály szervezkedése ekkor már túlnőtt a regionális kereteken. A kötet következő tanulmánya Siegfried Richter egyetemi tanár műve „A termelőeszközök és a fogyasztási javak közti társadalmi munkamegosztás történelmi fejlődéséről a 19. században" címmel. A szerző — a gépi termelésre való áttérés adatai alapján - bemutatja a termelőeszköz-gyártás és a fogyasztási javak előállításának változó arányszámait, s megállapítja, hogy a gazdasági és technikai előrelépés csupán a termelőeszközök és a fogyasztási javakat előállító termelési folyamat kombinációjából származhat. Megállapításai és arányszámai több vonatkozásban adnak újat e téma kutatásához. Hans Wusßing professzor, a lipcsei Marx Károly Egyetem Orvos- és Természettudománytörténeti Intézetének igazgatója, „A matematika és a természettudományok ipari forradalomban betöltött társadalmi helyzetéről" c. értekezésében a marxista historiográfia központi kérdésének tekinti az ipari forradalom és a természettudományok fejlődése közti kölcsönhatás módjának és mértékének megállapítását. A szerző szerint az ipari forradalom történelemalkotó szerepe folytán a fenti kérdés paradigmatikus jelentőséggel bír az általános történelmi kutatások számára is. A szerző a termelés és a természettudományok kapcsolatának vizsgálatával ad választ erre a kérdésre. A szerző megállapítása szerint a termelés és a természettudomány kölcsönhatásaként jelenik meg az ipari forradalom idején az elektromosipar, illetve ennek alapján kap új lendületet a kémia területén a festékipar. Foglalkozik a szerző ennek az időszaknak iskolatípusaival éppen úgy, mint az akkori természettudományi ismereteket összefoglaló enciklopédiákkal, ill. enciklopédikus müvekkel.
