Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Iszuszov Mito: Politicseszkite partii v Balgarija 1944-1948. Osm.-.Palotás Emil)..... 891
TÖRTÉNETI IRODALOM 891 A koalíciós küzdelmek további elmérgesedését megakadályozó változásokat elemezve Cierna a koalíciós pártok balra tolódását, a népfrontpolitika egységesítő' szerepét, illetve a jobboldal koalíción kívüli ellenzékbe szorulását és ebből is adódó felaprózódását vizsgálja meg tüzetesebben. Az 1947-es választások után sok mindenben leegyszerűsödött helyzet végleges tisztázásának kulcsproblémáját — a könyv gondolatmenete alapján logikusan - a két munkáspárt egyesülése által lényegében biztosított többségi elv következetes érvényesítésében jelöli meg. Dagmar Cierna—Lantayová könyvének magyar recenzensei szükségképpen nem a könyv elsőrendűen informatív küldetésének megfelelő' szemszögből értékelték a könyvet. A csehszlovákiai érdeklődők számára kétségkívül számos részletében, de egészében is újdonságot jelent a könyv, miként annak számítana nálunk is a csehszlovákiai fejlődést bemutató hasonló munka. Egyértelműen hasznosnak tarthatjuk, hogy a szóban forgó munka számos vonatkozásában módosíthatja a csehszlovákiai olvasók, érdeklődők, történészek magyar történelmi képét. Pót h Piroska-Szarka László MITOISZUSZOV: POLITICSESZKITE PARTII V BALGARIJA 1944-1948 Szófia, 1978, Nauka i izkusztvo, 488 1. POLITIKAI PÁRTOK BULGÁRIÁBAN 1944-1948. A második világháborút követő forradalmi változások története Kelet-Európában joggal vonja magára a történészek sokirányú érdeklődését. A bolgár történetírók szintén gyakran tették vizsgálódás tárgyává a szocialista átalakulás különböző részproblémáit. A tartalmas, elmélyült tanulmányok ellenére az érdeklődő olvasó - főként a népszerű összefoglalások erősen sematikus ábrázolásmódja miatt — még ma is nehézségbe ütközik, ha történetileg hiteles képet kíván nyerni erről a sorsdöntő korszakról. Iszuszov professzor terjedelmet és feladatvállalást tekintve egyaránt nagyszabású munkája szintetizáló jellegű: az adott időszak politikai szervezeteinek és a hatalmi rendszer intézményeinek átfogó bemutatására vállalkozik, a politikai élet egész belső mechanizmusának rekonstruálására tesz kísérletet. Ebből következően nem éri be azzal, hogy kimerítően tárgyalja a hatalmat gyakorló, valamint az ellenzéki pártok belső politikai és szervezeti fejlődését, egymásra gyakorolt hatását, hanem súlyának megfelelően szól a parlamenti harcokról, a parlamentnek a sajátosan pluralista szisztémában elfoglalt helyéről, meg a parlamenten kívüli politikai és társadalmi szervezetek funkciójáról, ténykedéséről is. A szerző művét kiterjedt adatfeltáró munkára alapozza. Forrásbázisa igazán imponáló: a sűrűn sorakozó hivatkozások túlnyomó része friss levéltári anyagra utal. A központi párt- és állami levéltárak és egyéb közgyűjtemények hozzáférhető irathagyatékának mobilizálása a könyv egyik szembetűnő erénye. Iszuszov professzor érdemei között kell említeni a higgadt és tárgyilagos kifejtést. Az események és jelenségek gondos mérlegelésével sikerült elkerülnie a leegyszerűsítő, kizárólag fehér-fekete színekben való ábrázolást, egyben a historizálásként emlegetett rossz szokást, a konjunkturális „történeti igazság" hajszolását. Amit leginkább fájlalhatunk, az a nemzetközi összevetés igényének abszolút hiánya. Véletlen utalásokat kivéve az olvasó nem szerez tudomást arról, hogy Bulgária mellett egy sor más kelet-európai országban is zajlott ugyanakkor és ugyanolyan irányba tartó, az adott ország történeti-politikai adottságainak és a mindenkori nemzetközi helyzetnek megfelelően gyorsabb, vagy lassúbb ütemű népi demokratikus átalakulás. A második világháború antifasiszta küzdelmei és főként az 1944. szeptember 9-i fordulat révén Bulgáriában a döntő változás már végbement, a hatalom kérdése lényegében eldőlt — ez nem képezi a mű témáját. A szocialista forradalom sajátos feladatait megoldani hivatott népi demokratikus átalakulás első fázisában, 1944 szeptemberétől nagyjából 1945 nyaráig a Hazafias Frontba tömörült és a hatalmat kézben tartó politikai erők konszolidációja zajlott. A kommunisták vezette Hazafias Front hatalmi monopóliumot élvezett ekkor: a fasiszta burzsoázia mellett a korábbi polgári és kispolgári ellenzéket is törvényesen megfosztották a politikai létezés jogától, a népi demokrácia polgári irányba történő transzformációjára ezáltal nem nyílott legális lehetőség.
