Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gletter; Mónika: Pittsburg-Wien-Budapest; Programm und Praxis der Nationalitäten-politik bei der Auswanderung der ungarischen Slowaken nach Amerika um 1900. (Ism.-.Szarka László) 881

TÖRTÉNETI IRODALOM 881 MONIKA GLETTLER: PITTSBURG - WIEN - BUDAPEST, PROGRAM UND PRAXIS DER NATIONALITÄTENPOLITIK BEI DER AUSWANDERUNG DER UNGARISCHEN SLOWAKEN NACH AMERIKA UM 1900 Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften. Wien, 1980.504 1. (PITTSBURGH - BÉCS - BUDAPEST, A MAGYARORSZÁGI SZLOVÁKOK 1900 KÖRÜLI AMERIKAI KIVÁNDORLÁSÁVAL KAPCSOLATOS NEMZETISÉGPOLITIKAI PROGRAM ÉS GYAKORLAT). A nyugatnémet szerző eredetileg a századforduló szlovák társadalomtörténeti összefoglalásának megírását tűzte ki célul. Ennek megfelelően az adott periódus (hozzávetőleg 1890-1914) amerikai szlovák kivándorlásának témakörét mint a korabeli magyarországi szlovák társadalom egyik súlyponti problémáját s egyúttal mint a magyar nemzetiségi politika gyakorlatának erőpróbáját vizsgálja. Módszertani kiindulópontja kettős: egyrészt a tömeges kivándorlás társadalomtörténeti feldolgozásainak általános elméleti-módszertani eredményeire épít, másrészt pedig a szóban forgó témakört legrészletesebben feldolgozó szlovák történetírás túlzottan ideologikus megközelítésének sokoldalú kritikájával igyekszik a forrásoknak megfelelő tényszerű és valós következtetéseket levonni (31-38). Az alapkérdés kétségkívül a társadalmi méreteket öltött kivándorlás hatásának tisztázása. Milyen szerepet játszott a mintegy félmilliós szlovák emigráció a kivándorlók és az otthon maradók, vagyis az amerikai és a magyarországi szlovák társasalom életében, mennyiben befolyásolta a magyarországi nemzetiségi kérdés megoldását célul kitűző magyar és nem magyar politikai programok, ill. gyakorlat alakulását? A válaszadás során az okok és következmények szerteágazó szövevényét Monika Glettler alapjában három nagy forrásegyüttes-alapján elemezte. A pittsburgi osztrák-magyar konzulok (Desewffy, J. Wein, Nuber, Hengelmüller, Thodorovich, Bornemissza Gy.), valamint a két kormánypárti amerikai szlovák lap, a hazletoni Slovenské noviny és a New York-i - sárosi szlovák nyelvjárásban írott - Sl'ebodni Orel, ill. a clevelandi Szabadság с. újság főszerkesztőinek: Tóth Ferencnek, Dénes Ferencnek és Kohányi Tihamérnak, továbbá néhány ilyen célra beszervezett lelkésznek és kereskedelmi utazónak - javarészt a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban fellelhető-beszámolói, jelentései, a közös külügyminiszter magyarországi miniszterelnökhöz intézett átiratával kiegészítve, remek forrásegyüttest alkotnak, melynek ilyen módszeres komplex felhasználására ez a munka vállalkozott először. Emellett a magyarországi állami-közigazgatási (miniszterelnöki, belügyi, vármegyei, főispáni) és egyházi iratanyagokat és az első kettőnél jóval csekélyebb számú, ugyanakkor szerényebb mértékben felhasznált - amerikai-magyarországi szlovák kapcsolatokat dokumentáló - csehszlovákiai (prágai, pozsonyi, túrócszentmártoni, lőcsei stb.) levéltári gyűjteményeket használta fel a szerző az ennek megfelelően három alapkérdésre osztott témakör feltárásában. Ezek a következők : az amerikai szlovákság egyesületi, politikai életének széles körű vizsgálata, a szlovák nemzeti politikai ambíciók gyűjtőfogalmaként használatos „pánszlávizmus" Amerikából történő importálásának és támogatásának megakadályozására törekvő dualista államapparátus bemutatása és végezetül az amerikai szlovákság magyarországi szlovák társadalomra, politikai irányzatokra gyakorolt tényleges hatásának, a szlovák nemzeti ön tudatosodásban betöltött szerepének elemzése. Az 1899-től (ekkortól vannak hivatalos adataink a kivándorlók nemzetiségi megoszlásáról) 1914-ig tartó szakasz félmilliónyi szlovák kivándorlójának „nemzeti" szervezettségét (egyházi, társadalmi, kulturális, testnevelési egyesületek alakulását, a magyarországmái többszörösen nagyobb amerikai szlovák sajtót stb.) áttekintő bevezető részekben a szerző a kivándorlók pénzszerzés által meghatározott életvitelét vizsgálja. Megállapítja, hogy a nagyobb pénzszerzés reménye mellett a szlovák kivándorlók magas arányát aligha a nemzetiségi elnyomás érzete motiválta, sokkal inkább életvitelük sajátosságaiból adódó fokozottabb vándorlási hajlandóságuk. A különböző egyesületekbe tömörülés, az intenzív egyházi élet és a mindezek sajátos, lokális színezetű érdekeit képviselő újságok az idegen környezetben elsősorban nem az óhazával való kapcsolatok ápolását, hanem a beilleszkedés, a munkavállalás és megélhetés elemi feltételeinek biztosítását szolgálták. A magyarországi, köztük a szlovák kivándorlók többségének célja a megfelelő nagyságú - három-hat év alatt összegyűjthető