Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Babanászisz Szteriosz: Az 1821-es görög forradalom és a kapitalizmus fejlődése Görögországban 804
816 BABANÁSZISZ SZTERIOSZ szerveinek megszervezése, az államiság fenntartása s határainak kiszélesítése újabb területek felszabadításával, a gyakori háborúk és válságok, a külföldi kölcsönök sorozatos felvétele, a görög állam eladósodása és többszöri elszegényedése, a föld egy részének nacionalizálása és a földosztás. A görög állam kezdettől szorosan összefonódott a gazdasággal, elsősorban a bankokkal, az iparral, a vasútépítéssel és a külkereskedelemmel. Ezt az összefonódást jól szemlélteti a görög állam és a Nemzeti Bank szoros kapcsolata. Ez utóbbi megalakulásától kezdve az állam állandó hitelezőjévé vált. A 19. század második felében és a századfordulón a görög állam gazdasági beavatkozásának legfontosabb eszközei, ill. formái voltak az állami költségvetés és adópolitika, a vám- és külkereskedelmi politika, az ipar- és az agrárpolitika. Az újgörög álam üres háztartással indult. Az Ottomán Birodalom — mint már láttuk — elvonta a leigázott Görögország erőforrásainak számottevő részét. Ezzel magyarázható, hogy 1820-ban, a török hódoltság utolsó évében az állami bevételek a nemzeti jövedelem 30%-át tették ki. A forradalmat követő két évtizedben — 1821 és 1839 között - jelentős mértékben csökkentek mind az állami bevételek, mind a nemzeti jövedelem összege; az állami bevételnek a nemzeti jövedelemhez viszonyított hányada pedig 20—21% volt. 1839 és 1848 között tovább apadtak az állami bevételek. Az ezt követő időszakban azonban már emelkedés tapasztalható. Ennek megfelelően az állami bevételeknek a nemzeti jövedelemhez viszonyított hányada az 1848 és 1910 közötti periódusban nem mutatott nagy ingadozásokat, 14—17% között mozgott.3 9 A költségvetés fő bevételi forrásai a közvetett adók voltak, ráadásul növekvő tendenciával: 1870-ben 53%, 1889-ben 72%. A közvetlen adók aránya kisebb és mérséklődő tendenciájú volt: 1870-ben 47%, 1889-ben 28%.4 0 Kisebb hányaddal járultak hozzá a bevételekhez a közületi vállalatok, az állami földek járadékai, ill. eladása és az egyéb bevételek. A költségvetés legnagyobb kiadási tételei voltak a minisztériumok kiadásai, az igazgatási költségek, továbbá a belföldi és külföldi kölcsönök visszafizetésével kapcsolatos kiadások. Fontos kiadási tétel volt az útépítés, különösen a vasútépítés állami finanszírozása. Az állam túlköltekezése elviselhetetlen terheket rótt a népre, gyakran deficites költségvetést eredményezett, és több ízben a görög államháztartás csődjéhez vezetett. A görög mezőgazdaság fejlődésében ellentmondásos tendenciák érvényesültek a 19. században. 1830-1860 között a mazsolatermesztés földterülete 35-szörösére és a szőlőművelés területe 50-szeresére növekedett. Komoly fejlődés ment végbe a gyapot- és dohánytermesztésben. Ugyanakkor azonban visszaesett a gabonatermesztés. Emiatt Görögország számottevő gabonaimportra szorult. Az 1860—1907 közötti időszakban növekedési ütem tekintetében első helyen a dohány állott, 7,3-szoros növekedéssel, másodikon az oliva, 6,4-szeres, harmadikon a gabona, 4,7-szeres növekedéssel; következett a gyapot, 3,7-szeres, a szőlő 1,8-szoros és a mazsola, 1,4-szeres növekedéssel.4 1 A 19. század második felében, egészen a századfordulóig a gabona mellett a mazsola volt a legfontosabb termék, mind a termelés, mind az export vonatkozásában. Az 1900-as 39 Moszkof, K. adatai alapján számítva: i. m., 169. 40 Humanidisz, L, Th.: Mathimata isztoriasz ikonomiku viu. Ekdoszisz Papaziszisz, Athén 1969, 353. 41 Filiasz, V..: i. m., 13. Moszkof, K..: i. m., 143.
