Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
800 BAKSAY ZOLTÁN a tanulmány készítői. A megoldás eszközéül pedig a 40 órás munkahét bevezetését ajánlották, mondván, hogy a rövidebb munkaidő több ember foglalkoztatását teszi lehetővé, és enyhül a munkanélküliség.2 6 6 A csodaszer tehát a főváros szerint a 40 órás munkahét, amely mellett a korábbi buzgalommal érveltek. A baj csak ott volt, hogy a kormány ezt éppen úgy nem fogadta el, mint a munkanélküliség elleni biztosítást. Az 1936. február 26-án megtartott építőipari munkásankét - hagyományaihoz híven — foglalkozott a munkanélküliek állami segélyezésével is, és megállapította, hogy minden eddigi törekvés hiábavaló volt, nem ért el eredményt. „Megalázó robotmunkával és moslékkonyhákkal akarják megoldani a munkanélküliek már tarthatatlan helyzetét a kormány urai" — jelentették ki az ankét résztvevői,2 6 7 és határozatot fogadtak el, amelynek az egyik pontja kimondta, hogy „a munkanélküliek 20 pengős gyorssegélyezéséért, a rendszeres állami 14 pengős munkanélküli segélyért, országos megmozdulást indít az összes építőipari munkásokkal együtt"« Munkanélküliek bizottságának alakításától, a robot, illetve ínségmunka elleni tiltakozásig minden korábbi követelés megtalálható az ankét felhívásában, köztük többet a KMP követeléseiből vettek át, ami beszédesen mutatja a párt befolyásának növekedését a munkanélküliségtől legjobban sújtott építőipari munkásság körében.26 8 Nem véletlen, hogy a következő években is az építőipari munkások tartották elsősorban melegen a munkanélküli segély vagy a munkanélküliség elleni biztosítás kérdését. A MÉMOSZ-hoz tartozó munka nélküli munkások 1938. február 21-én megtartott ülése megállapította, hogy a munkanélküliség állandó jelenség a szakmában, és leginkább az építőipari munkásokat sújtja. Még Budapesten is, ahol a legtöbb munkalehetőség van, 1937-ben átlagosan 26 hetet dolgoztak az építőmunkások. Az ülés résztvevői kérték a Szakszervezeti Tanácsot, hogy sürgősen járjon el a kormánynál és a fővárosnál a munkák megindítása érdekében, a munkanélküliség esetére szóló biztosítás törvénybe iktatása céljából pedig az összes szakmák bevonásával indítson országos akciót.26 9 Érdekes, hogy a korábbi követelésük helyett itt ismét a munkanélküliség elleni biztosítás szerepel. Ennek oka pontosan nem állapítható meg — annál is inkább, mert a pár héttel később, 1938. április 3-án megtartott építőipari nagygyűlés ismét a munkanélküli segélyt követelte — a közmunkák megindítása mellett — a kormánytól.27 0 A váltakozó követelések valószínűleg az MSZDP és KMP befolyásának erősödését vagy csökkenését tükrözték vissza. A következő évben az építőmunkások még egyszer nekirugaszkodtak a harcnak a munkanélküli segély bevezetése érdekében, de egyúttal valószínűleg ez volt az utolsó erőfeszítés, mert ezt követően a források hallgatnak erről a kérdésről, és csak a felszabadulást követően vetődik fel a munkanélküli segély kérdése. Az építőipari munkások 1939. február 14-én tartott nagygyűlése elemezte a munkanélküliséget és a munka-266 Uo. 26 7 Pl Archívum 666 f. III.6/1936./1. É. sz. Határozati javaslat. Harcot a munkanélküliek állami segélyezésért az egész országban! 26 8 Uo. 26 9 PI. Archívum 666 f. I. 1938/10. A MÉMOSZ-hoz tartozó munkanélküliek 1938 febr. 21-én megtartott ülésének határozata. 2 7 0 PI. Archívum 666 f. I. 1938/16. Az építőmunkások 1938. ápr. 3-án megtartott értekezletének határozata.
