Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
798 BAKSAY ZOLTÁN nak, akkor sem lenne helyes ezt segélyre fordítani, hanem munkaalkalmak teremtésére kellene felhasználni. Szerinte az egyetlen megoldás a szükségmunka országos megszervezése és egységes irányítása. Sipőcz Jenő tehát hátat fordított a főváros korábbi haladó álláspontjának, feladta a munkanélküliség elleni biztosítésásért folytatott harcot, a szükségmunka megszervezése mellett tört lándzsát.2 5 8 Az 1929—33-as gazdasági válság drasztikus módon állította előtérbe az ország alapvető gazdasági, politikai és társadalmi kérdéseinek megoldatlanságát. A válság következtében eladósodott középrétegek, középparasztság is kezdett szembefordulni a rendszerrel. A kormányzat eddig is szűk bázisa az elégedetlenség következtében tovább csökkent, amely Bethlen István kormányának bukásához vezetett, Gróf Károlyi Gyula rövid miniszterelnöksége alatt a válságon és a társadalmi feszültségen semmit sem tudott változtatni. A válság a magyar uralkodó osztály jelentős részét osztályuralmuk fenntartásának érdekében új módszerek bevezetésére késztette. A kivezető utat a totális fasiszta diktatúra bevezetésében vélték megtalálni. A nyílt fasiszta diktatúra csak egy új fasiszta tömegpárt megteremtésével vált lehetségessé. Ehhez az alsó rétegekhez közelebb álló politikusokat kellett előtérbe hozni. Ezt az új politikai vezetőréteget, az ellenforradalom első éveiben felszínre került földbirtokos dzsentri, illetve dzsentrihez hasonló régi katonatiszti, államhivatalnoki réteg képezte, amelynek képviselői eddig inkább háttérbe voltak, s akik saját közvetlen hatalmukra törve a totális fasiszta diktatúrát képviselték. Ebből a rétegből került ki Gömbös Gyula is, akit 1932. október 1-én neveztek ki miniszterelnökké. Gömbös az erőszakkal való fenyegetés mellett a szociális demagógia minden fegyverzetét felvonultatta, minden rétegnek mindent megígért. A munkásoknak munkaalkalom teremtését ígérte, a szegényparasztnak új földreform bevezetését helyezte kilátásba. Gömbös feladata az volt, hogy a forradalmi mozgalmakat elfojtsa, a válság terheit a dolgozó népre kényszerítse, a revízió érdekében majdan megindítandó háborút, gazdaságilag, politikailag, ideológiailag és katonailag előkészítse. Gömbös Gyula céljai elérése érdekében a terror fokozására, az egypártrendszer megvalósítására, a még meglévő szabadságjogok likvidálására, a munkásosztály szervezeteinek megsemmisítésére, a soviniszta szenvedélyek felkorbácsolására, vagyis a német és olasz mintájú fasiszta diktatúra Magyarországra való átültetésére törekedett. Gömbös céljai elérése érdekében felhasználta a Hitler-féle módszereket, és nagyarányú szociális demagógiája elsősorban a kispolgárság és ezen belül is a parasztság felé irányult. A munkásság felé is tett bizonyos szociális ígéreteket, de inkább a korbácsot mutogatta meg, és a munkásmozgalom felszámolása volt az egyik fő törekvése. A Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek felszámolásának eszközét olasz mintára az érdekképviseleti rendszer kiépítésében, az ún. kamarák felállításában jelölte meg. Gömbös azonban nem tudta a nyílt fasiszta diktatúrát megvalósítani, elsősorban a munkásosztály szívós ellenállása miatt, de a totális diktatúrát az uralkodó osztályok egy része is ellenezte, mert kül- és belpolitikai megfontolásból jobbnak tartotta a régebbi Bethlen-módszert, a fasiszta rendszer burkolt formáját. Az uralkodó osztályok sem voltak hajlandók áldozatot hozni Gömbös szociális demagógiájának legalább részbeni megvalósításáért sem. Gömbös ugyanakkor jól látta, hogy a munkásmozgalom felszámolását, a munkáskamarák bevezetését nem tudja megvalósítani csupán terrorral, frázissal 258 Uo.
