Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
792 BAKSAY ZOLTÁN 4. Az iparban és mezőgazdaságban általában 7 órai munkaidőt. Az egészségtelen iparágakban, a bányászatban, a vegyiparban, kohóiparban stb., valamint az ifjúmunkások részére 6 órai munkaidőt, a munkabérek teljes fenntartása mellett. 5. Ingyen orvosi kezelést és gyógyszert a munkanélküliek és hozzátartozóik számára. 6. Ingyen vasútjegyet és napi két villamosjegyet a munkát keresők részére. Ezeknek a követeléseknek egy része teljesen reális volt, és már a szakszervezetek követelései között is szerepeltek, egyes pontjai, főleg a munkaidőre vonatkozó, magyar viszonylatban teljesen irreális volt, és túlzottnak látszik a heti 16 Pengős munkanélküli segély követelése is akkor, amikor Kovrig Béla adatai szerint 1930-ban a társadalombiztosítóban bejelentett 900 000 munkás átlagkeresete heti 21,20 P volt.22 4 A szakszervezeti pénzekkel kapcsolatban is megfogalmaztak egy sor követelést, de ezek erősen szektás jegyeket viseltek magukon, és megvalósíthatatlanok voltak. Ennek ellenére a KMP akcióterve és a tüntetések szervezésére szóló felhívása széles visszhangra talált a munkanélküliek között, és számos munkanélküli tüntetés megrendezésére került sor. A munkanélküliek mozgalmának erősödése láttán a Szociáldemokrata Párt is fokozta tevékenységét a munkanélküliek körében. 1930. február 12-én Peyer Károly szociáldemokrata képviselő újabb interpellációt terjesztett be a munkahiány esetére szóló kötelező biztosítás törvénybe iktatása kérdésében; Bethlen István miniszterelnök a már ismert szövegű választ adta, vagyis, hogy a kérdést meg akarja vizsgálni, és tárgyalni akar az érdekképviseleti szervekkel — mintha nem tették volna már meg korábban ezt a lépést.22 5 Az érdekelt képviseletek és a kormány közötti tárgyalásokra 1930. március 12-én került sor. Az értekezleten, amelyet személyesen Bethlen István miniszterelnök vezetett, két miniszter és az OTI igazgatója mellett részt vettek a munkaadói érdekeltségek és a szakszervezetek képviselői. A megbeszélés ezúttal is teljesen meddő volt, csupán a kormány tárgyalókészségét volt hivatva demonstrálni, de a felek megmaradtak korábbi álláspontjuknál, vagyis a kormány és a tőkések a biztosítás helyett a 8 órai munkaidő bevezetését ajánlották mint fontosabb kérdés megoldását, a szakszervezetek a biztosítás előnyeit ecsetelték. A kormány a 8 órai munkaidő bevezetéséről szóló törvénytervezetet kiadta a szakértői bizottságoknak, és ugyanazt a halogató taktikát alkalmazta, mint a munkanélküliség elleni biztosítás bevezetésénél.22 6 Ezt bizonyította az 1930. május 2-án és 5-én tartott újabb két ülés is, amikor újból összeültek az érdekelt felek, és az egyetlen eredmény az volt, hogy a munkásszervezetek képviselői meggyőződhettek arról, hogy a kormány a biztosítás kérdésében nem kíván semmit sem tenni.22 7 A munkaadói szervezetek pedig ismét csak a biztosítás hátrányait bizonygatták, hivatkozva más államok példájára, illetve nehézségeire, ahol már a biztosítást bevezették.2 2 8 A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége vezetőségének az 1930-32. évi zárszámadó jelentése méltán állapította meg — elkeseredetten —, hogy a többi szakszervezettel együtt másfél évtized óta fáradhatatlanul küzdött a munkanélküliek állami segélyezéséért, amit már a nyugati országokban 12 éve megvalósítottak, a 2 2 "Famunkások Szaklapja XXXVIII. évf. 1. sz. 1930. jan. 1. A munkanélküliekért. 2 2 'Népszava 1930. febr. 13. 22 'Népszava 1930. márc. 14. 2 2 'Népszava 1930. máj. 3. és6. 2 2 8 Honi Ipar XXIII. évf. 1930. 4-5. sz. 19. Hogyan válik be másutt a munkanélküliség elleni biztosítás.
