Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
784 BAKSAY ZOLTÁN Azok a munkanélküliek, akik a segélyigényüket teljesen kimerítették, vagyis 10 héten át segélyben részesültek, újabb igényjogosultságot csak további 40 heti befizetéssel szerezhettek a tervezet szerint. Azok a munkások, akik bérharc miatt szüntették be a munkát, nem kaphattak segélyt, igényjogosultságuk ellenére. A táppénzben részesülők ugyancsak nem tarthattak igényt erre a segélyre, a munkaképtelen munkás pedig nem köthetett munkanélküliség elleni biztosítást. A panaszokat egy paritásos bizottság vizsgálta volna meg, amely eldöntötte volna a vitás kérdéseket.18 5 A községi munkanélküliség elleni biztosítás bevezetése érdekében, a közvélemény tájékoztatása és befolyásolása céljából Gál Benő a „Független Budapest" c. lapban nagy cikket jelentetett meg a községi biztosítás bevezetésének szükségességéről.18 6 A munkanélküliség esetére szóló fővárosi biztosítási szabályrendelet tervezetét 1927 végére a bizottság elkészítette egy elvi nyilatkozattal és egy pénzügyi szabályrendelettel együtt. Az elvi nyilatkozatban kifejtették, hogy a munkaerővédelem nem csupán állami feladat, és állást foglaltak a községi biztosítás mellett. Kijelentették, hogy ha az állam a munkanélküliség következtében előállott „emberpusztítást nem látja, vagy nem akaija látni, akkor látni kell a községi közösség irányítóinak, és keresni kell a segítés módját".18 7 A munkásoknak a csekély bér következtében, amely még a létfenntartás költségeit sem fedezi, nincsenek tartalékai, szögezték le, ezért azoknál a családoknál, ahol a bér „csupán a máról holnapi kenyérre elegendő, a munkahiány esete a legborzasztóbb nyomort váltja ki".18 8 Az elvi részben azt is kifejtették, hogy a munkaerő nemzeti érték, amelyet minden közösségnek védenie kell, amelynek pénz- és gazdaságpolitikája befolyásolja az árupiac alakulását, tehát a munkaadóknak is, akik tevékenységükkel hozzájárulnak a munkanélküliség alakulásához. A legtöbb államban ezért az állami és községi „kényszerközösségek" a munkaadókkal együtt biztosítják a munkaerőben rejlő nemzeti vagyon megóvását.18 9 Az elvi nyilatkozatban nem nehéz felismerni a szociáldemokrata törvényhatósági bizottsági tagok keze munkáját és azt a törekvést, hogy a munkaadók ellenvetéseire válaszoljanak. A községi biztosítás létjogosultságát az előterjesztők külföldi példákkal is alátámasztották. Dániában a biztosítási költségek 309^át, Franciaországban 33%-át, Németországban 1/6-át, Hollandiában 50%-át, Norvégiában 2/3-át, a községek fedezik.190 Ausztriában a költségek 4%-át a községek fizetik. Lengyelországban, ahol az állam a munkanélküliségből befolyt járulékok 50%-a erejéig hozzájárul a biztosításhoz, azok a községek és városok, amelynek területén bánya vagy ipartelep van, az állami hozzájárulás 509^ával is megterhelhetők. Svédországban a munkanélkülieket segélyező városok vagy községek állami segélyt kaphatnak. Svájcban az egyes kantonokon belül a munkanélküli biztosítást a községek végzik, és az állam a kifizetett segélyek 40%-át visszatéríti szá-18 s Uo. 186 Független Budapest, 1927. dee. 22. Gál Benő: A munkahiány esetére szóló községi biztosításról. 18 7 Főv. Lt. IV. 1407. b. Tanácsi ügyosztály iratai. IX. 5074/1926. Szabályrendelettervezet a fővárosban lakó munkások és alkalmazottak munkahiány esetére szóló biztosításáról. 18 8 Uo. 18 9 Uo. 19 0 Uo.
