Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
764 BAKSAY ZOLTÁN problémákat kell már leküzdeni. Pap Dezső azonban nem volt ilyen optimista a munkanélküliség elleni küzdelem magyarországi eredményeit illetően. Beszédében kifejtette, hogy a munkaközvetítés ott van, ahol a háború előtt volt, az ínségmunka nem csökkentette számottevően a munkanélküliséget „A munkanélküliségi biztosításnak pedig csak egy formáját ismerték el eddig, a kivándorlást."9 2 Pap Dezső azt is kimondta, hogy „a proletárdiktatúra bukása után első dolgunk volt azonban mindennemű munkanélküli segélyezésnek a megszüntetése."9 3 Mindjárt hozzátette, hogy ha ezt azért cselekedték volna, hogy helyette kiépítsék a munkanélküliség elleni biztosítást, akkor helyesen cselekedtek volna, „de mintha csak azt akarta volna az állam mélyen a lelkébe égetni a munkásságnak, hogy tőle nincs mit remélnie, hogy egyetlen reményének, mentsvárának az önsegélyt, a szakszervezet tekintse" — tette hozzá.9 4 Keserűen állapította meg, hogy „évek, kínos évek múltak el felettünk, míg a munkanélküliségi biztosítás gondolatával egyáltalán megbarátkoztunk, vagy legalábbis úgy tettünk, mintha megbarátkoztunk volna".9 5 Ez a barátság „még ma sem melegedett fel a tettig", mondta. Pap Dezső, aki következetes híve volt a munkanélküliség elleni biztosítás kérdésének, az állam magatartását ítélte el, amelynek szerinte jó példával kellene elöljárni a szociális kötelességek vállalásával, de csak a terhek áthárításában jeleskedett. De rögtön hozzátette, hogy a munkanélküliségi biztosítás életrehívása a terhek megfelelő megosztása mellett „elsőrendű érdeke az iparnak és kereskedelemnek".9 6 Azt is kifejtette, hogy a biztosítás bevezetésétől nem a szakszervezetek befolyásának a csökkenését, hanem a fogyasztóképesség növekedését váija és ezzel együtt a gazdasági élet fellendülését, amely elejét veszi a társadalmi bajok növekedésének. Szavai mögött az a gondolat húzódott meg, hogy a szocialista szakszervezetek befolyását csak az állami szociálpolitika kiszélesítésével lehetne csökkenteni. Kritikai megjegyzéseivel a kormány lépését kívánta elérni. 1925 novemberére a lapok híradása szerint a törvényjavaslat elkészült, és azt hamarosan megküldik az érdekelteknek hozzászólásra. A Magyar Kereskedelmi Utazók Egyesületének elnöke, Gutman Zsigmond királyi tanácsos az egyesület hivatalos közlönyében kijelentette, hogy sokakkal együtt kívánatosnak tartaná, hogy a törvényjavaslat minél gyorsabban a nemzetgyűlés elé kerüljön, és törvénnyé váljék, „mert a közgazdasági pangás és a szigorú tél napról napra szélesebb tömegeket foszt meg a munkaalkalomtól".9 7 A törvényjavaslat minél előbbi elkészítését és tárgyalásának meggyorsítását tűzte ki célul a székesfőváros törvényhatósági bizottsága is, amikor az 1925. évi november 4-én és 6-án tartott rendes közgyűlésén határozatot hozott, hogy a munkanélküliség esetére szóló biztosítás bevezetése érdekében átiratot intéz valamennyi vármegye törvényhatóságához, amelyben kéri támogatásukat a munkanélküliség elleni biztosítás törvénybe 9 2 Dr.Földes Béla-Dr.Pap Dezső: A munkanélküliség elleni küzdelem. Különlenyomat a Munkaügyi Közlöny XIII. évf. 1925. nov. 29. 1-4. szám Munkaügyi Közlöny XIII. évf. 3-4. sz. 1926. márc. 5. A munkanélküliség elleni küzdelem. Pap Dezső előadásának folytatása. 93 Uo. 94 Uo„ 9S Uo. "Uo. 9 7 Magyar Utazó Kereskedő XXXV. évf. 10. sz. 1925. dec. Gutman Zsigmond: A munkanélküliség és állásközvetítés.
