Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁG 749 években a naponta étkezők száma a fővárosban 3—4000 volt. A terhek fedezetéről a főváros 1923-tól ínségadó kivetésével gondoskodott.1 5 A munkanélküliek segélyezése, a lakosság általánosan alacsony életszínvonala, a gazdasági pangás és enyhe konjunktúra közepette, a hatóságok részére is óriási, olykor leküzdhetetlen gondot jelentett. Különösen a fővárosnak okozott nagy megterhelést és gondot az ínségesek, ezen belül a munkanélküliek tömegének a segélyezése, ezért keresték a hatékony megoldást a munkanélküliség leküzdésére, a munkanélküliek segélyezésére. A Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesület vezetősége és az állami Munkaközvetítő Hivatal tisztviselői, akik ,.hivatalból" foglalkoztak a munkanélküliség leküzdésével, ugyancsak keresték a megoldást a munkanélküliek hathatós és intézményes megsegítésére. Ennek érdekében figyelemmel kísérték más államok ilyen irányú tevékenységét. A szakszervezetek mindjárt a proletárdiktatúra bukását követő időszakban felemelték szavukat a munkanélküliek állami megsegítése érdekében. Számos gyűlésen és memorandumban hívták fel az illetékes kormányszervek figyelmét a munkanélküliek keserves sorsára és megsegítésük elengedhetetlenségére. 1921 májusában a különböző szakszervezetek a munkanélküliség tárgyában gyűléseket tartottak, ahol egységes határozatot hoztak, amelyet megküldtek a Szakszervezeti Tanácsnak azzal, hogy terjessze azt a kormányszervek elé. A Szakszervezeti Tanács ezt követően memorandumban kérte a kereskedelemügyi minisztert, hogy adjon ki rendeletet, amelyben kötelezi a vállalatokat, hogy ne bocsássák el alkalmazottaikat, munkásaikat, sőt minden vállalat megfelelő munkanélkülit köteles legyen alkalmazni, a munkanélküliek pedig az állami pénztár terhére kapjanak munkanélküli segélyt, a háztulajdonosokat pedig kötelezze a tatarozási munkák elvégzésére.1 6 A szakszervezeti követelések ekkor még a munkanélküli segélyről szóltak, és csak később — más országokban tapasztalt eredmények hatására — jelenik meg a szakszervezetek követelései között a munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosítás bevezetése. Ez a helyzet 1923 végéig állt fenn, amikor először fogalmazódott meg a munkanélküliség esetére szóló biztosítás bevezetésének követelése. Addig azonban a munkanélküliek megsegítésének fő formáját a munkanélküli segélyben látták, és ezt a követelést egészítették ki közmunkákkal, a munkanélküliek részére biztosítandó kenyér és liszt vásárlásra jogosító igazolvány kiadásával, kedvezményes utazási feltételek biztosításával.1 7 A különböző szakszervezeti gyűléseken e követeléseket variálták. A szakszervezetek ekkor még nem sok eredményt értek el követeléseikkel, mivel „a munkaadók a munkanélküliséget úgy fogták fel, hogy ahhoz nekik semmi közük", mert amíg dolgozik a munkás, fizetnek érte, amikor nem, akkor semmiféle jogviszonyban nem állnak vele.1 8 „Az állam mint munkáltató nálunk a magántőkések által megjelölt álláspontot képviseli, ami ily módon részére sem teszi kötelezővé a munkanélküliekről való gondoskodást" — panaszolja a vas- és fémmunkások szakszervezete.1 9 A szakszervezet véleménye szerint az állam nem teheti magáévá a munkaadóknak azt a kényelmes állás-15 Statisztikai Közlemények 90 k. 1. sz. 437. A munkanélküliség problémája. 16 Szakszervezeti Értesítő XVIII. évf. 6. sz. 1921. június 1. Szociális szemle. 17 Vas és Fémmunkások Lapja XIX. évf. 2. sz. 1923. január 26. Munkanélküliek gyűlése. Szakszervezeti Értesítő XVIII. évf. 8. sz. 1921. aug. 1. Munkanélküliség és munkabércsökkenés. '8 Vas és Fémmunkások Lapja XX. évf. 1. sz. A munkanélküliek segélyezése. "Uo.
