Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741

Baksay Zoltán A MUNKANÉLKÜLISÉG ESETÉRE SZÓLÓ KŐTELEZŐ BIZTOSÍTÁS ÉS A MUNKANÉLKÜLI-SEGÉLY KÉRDÉSE AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁGON Az első világháborút követő időszakban világszerte nagy mértéket öltött munka­nélküliség következtében létrejött nagyszámú nyomorgó munkanélküli segélyezése, minden fejlett tőkés államban napirendre került, de csakhamar kiderült, hogy a nagy­számú tömeg segélyezését karitatív intézményeken keresztül nem lehet megoldani. A krónikus munkanélküliség következtében munka nélkül tengődő, nyomorgó milliók segélyezése érdekében az állam segítségére és a munkaadó tőkések anyagi hozzájárulására volt szükség. A legkézenfekvőbb megoldásnak mutatkozott a rendszeres munkanélküli segély folyósítása a munkanélküliek részére, vagy ennek egyik válfajának, a munkanélküli­ség esetére szóló kötelező biztosításnak a bevezetése. A washingtoni első 1919. okt. 29-én tartott nemzetközi munkaügyi értekezlet, amely a munkanélküliség kérdésével foglal­kozott, egyezménytervezetet fogadott el, amelyet az államoknak elfogadásra és gyakorlati megvalósításra ajánlott. Az egyezménytervezet szerint az államoknak kötelezniök kell magukat arra, hogy a munkanélküliségre vonatkozó adatokat az előírt időben közlik a Nemzetközi Munkaügyi Hivatallal, megszervezik a központi szervezet felügyelete alatt álló, a munkaadók és munkások paritásos választmányával együttműködő, nyilvános és ingyenes munkaközvetítők rendszerét. Megállapodásra lépnek azokkal az egyezményt aláíró államokkal, amelyek bevezették a munkanélküliség esetére szóló biztosítást, hogy az egymás országában dolgozó munkásaikat munkanélküliség esetén a belföldiekkel egyenlő segélyben részesítik.1 Az értekezlet az egyezménytervezeten túlmenően négy ajánlást is elfogadott, ezek közül az egyik az volt, hogy az államok vezessék be a munkanélküliség esetére szóló biztosítás valamelyik hathatós rendszerét, a másik pedig a közmunkák szervezésére vonatkozott. A nemzetközi munkaügyi szervezet ajánlásainak megfelelően, a legtöbb államban a munkanélküli segéllyel szemben a munkanélküliség esetére szóló biztosítást részesítették előnyben, és ennek valamilyen formáját vezették be.2 A munkanélküliség esetére szóló biztosítás rendszere lényegét tekintve abból állt, hogy a kötelező betegségi biztosításhoz hasonlóan, minden munkába álló munkást köte­lezően biztosítani kell munkanélküliség esetére. A munkás és a munkaadó meghatározott biztosítási járulékot fizetett havonta, a költségek többi részét az állam fedezte. A munkanélküliség esetére biztosított munkás munkában töltött meghatározott idő után, ha 'Munkaügyi Közlöny 1924. szept. 15. XI. évf. 16-18.sz. Munkanélküliség. Pap Dezső h. államtitkár cikke. 2Uo. 9. Szemle, Munkaügy. 3 Századok 1983/4

Next

/
Thumbnails
Contents