Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711

736 EPERJESSY GÉZA élénken mutatkozott ingerültségből származható eseményeket elkerülni óhajtjuk...". (Kiemelés tőlem.) Figyelemre méltó, hogy a Helytartótanács is elutasította a fenti kérelmeket, arra hivatkozva, hogy e kérdést az országgyűlés fogja törvényesen rendezni.16

1

Hogy a Helytartótanács is szükségesnek tartotta a zsidó iparűzők helyzetének rendezését, azt pl. egy 1843. évi, a megyékhez és városokhoz intézett országos körlevél alapján is föltételezhetjük.16

2 Noha a reformellenzék jeles képviselői közül többen (pl. Beöthy Ödön, Klauzál Gábor, Bezerédj István) fölemelték szavukat az 1843^44. évi országgyűlésen a zsidók polgárosítása érdekében, a törvényhozásnak ekkor nem sikerült rendeznie e kérdést. A következő években a fehérvári zsidó iparosok és kereskedők további kérelmekkel ostromolták a városi hatóságot, amely nem változtatta meg korábbi álláspontját. A Helytartótanács a későbbiekben ismét támogatta a zsidó iparosok letelepedését és mesterségük gyakorlását,1 6

3

ellentétben a „céhes" mesterekkel, akik a forradalom előtti években is korlátozták a fehérvári zsidó iparűzők működését.16

4 161

L. pl. a Helytartótanács 1844. október 29-i leiratát: „ez ügyben készülő' törvényig, amelyhez véleményadó küldöttség neveztetett ki, a folyamodó kérését teljesíteni jónak nem látjuk." Uo. 1844/6/44. - E döntéssel a Kancellária is egyetértett. 162

Uo. 1843/63. kútfő'. - A körlevélben arról kértek tájékoztatást, vannak-e „kebelükben" külföldi (nevezetesen Poroszországból származó) zsidó iparoslegények. A törvényhatóságok túlnyomó része nemleges választ adott. Szabadka pl. azt jelentette, hogy csak igen gyéren szoktak zsidó legények jelentkezni. (Uo. 1843/63/16.) Igen tanulságos és kimerítő volt pl. a soproni magisztrátus válasza arról, hogyan fogadják a „céhbeli" iparosaik a zsidó legényeket. Figyelemre méltó egyébként, hogy Sopronban - Székesfehérvárhoz hasonlóan - 1848 előtt csupán a kereskedőtestületnek volt érvényes, a Kancelláriától nyert privilégiuma, az iparosok egyetlen céhszabadalmat sem újítottak meg (vagy váltottak ki) 1815 után (Eperjessy, 1967. 228., 246.), de korábbi kiváltságaik alapján többségük továbbra is céhszerű tevékenységet folytatott. A soproni tanács a fenti kérdésre adott válaszában kifejtette, hogy a helybeli asztalos, esztergályos, üveges és kádár „céhek" akkor sem fogadnának fel zsidó legényeket, ha jönnének ilyenek hozzájuk. A szűcs, a kesztyűs, a gombkötő, a kárpitos, a krepinverő (német gombkötő), a szűrszabó és magyar szabó „céheknél" sincs zsidó legény, mert „nem tűrnék el" őket a keresztény legények. Egyedül a német szabó „céhnél" dolgozik zsidó legény, de az „honunkból" származik. Az ács, a kőműves, a kőfaragó, az „utcarakó" (útburkoló), a cserépfedő és fénymázoló „céhek" ugyancsak hajlandók lennének zsidó legényeket fölfogadni. (OL Ht. Dep. Civ. 1843/63/18.) 16 3

A Trencsén megyében született Stem Ármin zsidó arany- és ezüstműves működését pl. azzal az indokolásával engedélyezi a Helytartótanács, hogy az vándorlását letöltötte. Uo. 1845/6/31. 16 4

Baumgartner Lázár nyéki „héber szabónak" a város azért nem akarja engedélyezni a beköltözését, mert sem vándorlását, sem felszabadulását nem tudja bizonyítani, s vándorkönyvét is meghamisította. (Uo. 1846/6/35.). — Úgy látszik azonban, a nevezettnek a városban való letelepedését mégsem sikerült megakadályozni, később ugyanis a Helytartótanácshoz folyamodik, hogy engedélyezzék a szabómesterség űzését s az általa „most gyakorolt gabonakereskedés helyett ruhákkali kereskedés nyithatását". (Kiemelés tőlem.) (Uo. 1848/6/1.) - A város nem támogatta pl. Jármuth Adolf „helybeli héber német vargának" folyamodványát sem, azon indokolás alapján, hogy az 1840. 29. tc. nem értelmezhető úgy, hogy az „izraelita mesterembereknek" több könnyítést adna, mint a keresztényeknek, akiktói megkívánják a remeket. A Helytartótanács azonban engedélyezi mesterségének „saját vallású legények segedelmével" való űzhetését és készítményeinek árusítását, de „nem az utcára nyílt boltban, hanem az udvarban nyílt műhelyben,. . . nevét és mestersége nemét magában foglaló táblának felfüggesztése mellett". (Uo. 1847/6/8, 19)