Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711

724 EPERJESSY GÉZA Azt, hogy a zsidók boltot nyithassanak, a helybeli német és rác kereskedők igyekeztek mindenképpen megakadályozni. De azt kezdettől fogva lehetővé tették, hogy terménykereskedelemmel foglalkozzanak, ezáltal — akaratlanul is — a legjövedelmezőbb kereskedelmi ágat nyitották meg előttük.7

8 A konkurrenciát a „bennszülött" polgárság leplezetlen nyíltsággal igyekszik letörni. Egy helybeli kereskedő 1816-ban pl. a következő folyamodványt nyújtotta be a városhoz: „. . . új kereskedésem most nyílván, ... a városok alkalmatosságával egy sátor helyre szükségem volna, ... helybeli lakos és polgár volnék (kiemelés tőlem), méltóztasson egy vidéki zsidónak sátorhelyét nékem általengedni."79 A kenyérharcot mindkét oldalon rendkívül komolyan vették, és nagyon éles hangot használtak. 1832-ben pl. a szabócéh sürgette az „igen elszaporodott s hallhatatlan szabadsággal bíró zsidó szabóknak korlátok közé való" szorítását. A céh a zsidókat kontároknak nevezi, akik ráadásul még legényeket is tartanak. Ezzel a céhbeliek jogait súlyos sérelem éri: a „zsidók mint csak türedelmezettek, a keresztény hazafiaknál nagyobb jussal nem bírhatnak ..." — írják —, „ha egy keresztény embernek meg nem engedtetik privilégiumunk ellenébe(n) a mesterségűzés, egy ravasz zsidónak pedig szinte úgy, ... a hazafi lakosokat, kik javaikat, s életöket készek eőfelségért (!) feláldozni, minden jöttment, türedelmezett zsidó ne nyomorgassa,... látván a zsidók mindenfelőlről való pártfogásukat, ... a természettől beléjük öntetett s minden felvigyázást kijátszó csalfálkodásaiknál fogva egész erejükből iparkodnak, hogy a velünk egy életmódot gyakorló keresztény hazafiakat.. . semmivé tegyék." (Kiemelés tőlem.) Fleischl Márk szabó, akit a céhesek el akartak tiltani, viszont tiltakozik az ellen, hogy ő kontárkodna. A tanácstól mint „türedelmezett" zsidó engedélyt kapott mestersége űzésére, s ettől — amint ő is éles hangot megütve írja - a céhbelieknek „az emberiség korlátjain is túlrúgó nemzeti gyűlölségből (kiemelés tőlem) eredett szofizmái által el nem tiltatthatom ..., az ellenkező céh ... az ocsmány nemzeti gyűlölségből béhájogosodott szemeit felnyitni sem tudja . . ." A városi tanács a céhkomisszáriusra bízta a két fél meghallgatását, ill. kibékítését.80 Az „arcvonalak" sokkal világosabban kirajzolódtak a mesterségért folyamodó Khón Móric és a „céhbeli"8

1

üvegesek vitájában, amelyben a város egyértelműen a monopóliumra törő iparűzőket támogatta. A város egy bizottságot küldött ki két szenátor vezetésével az ügy kivizsgálására. A céhbeli üvegesek attól tartottak (amint azt a bizottsághoz írt beadványukban olvashatjuk), hogy ha a kérelmezőnek megengednék az iparűzést, az nemcsak „boltban, hanem még utcákon is járva fogja ... portékáit árulni, s heti vásárokon, éspedig olcsóbb áron elhinteni,... hogy magához szoktathassa a vevőket .. ." Majd arra utalnak, hogy a sok engedékenység következtében úgy „elszaporodnak a zsidók Szegeden, mint Óbudán". 7"Ruzsás Lajos: A városi fejlődés a 18-19. századi Délmagyarországon. Klny. a MTA Dunántúli Tudományos Intézetének értesítője" - 1964-65. c. kötetéből Bp. 1966. 29. - L. még Vincze Sándor: Szeged város gazdaságpolitikája a 18. század első felében. Baja, 1942. c. tanulmányát. •"OL Ht. Dep. Civ. 1816/7/15 - Mivel erre semmilyen jogcím nem volt, a város nem vette vissza a sátorhelyet, amelyet korábban egy pesti zsidó kereskedőnek adott, e döntést természetesen a Helytartótanács is jóváhagyta. ' °OL Ht. Dep. Civ. 1832/47/50. "Kiváltságos üvegescéh nem volt a városban. - A céhek száma egyébként Szegeden is elég nagy (21) 1848 előtt. Eperjessy, 1967. 226.