Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Ageron; Ch. R.: Haled emir petíciója Wilson elnökhöz (1919. május) 707
FOLYÖIRATSZEMLE 707 A szociáldemokrata kísérlet, a nacionalizmus legyőzése az ausztriai nemzetiségek proletariátusainak szolidaritásával, meghiúsult. Az osztrák párton belüli konfliktusok a II. Intemacionálé szétesésének előfutárai voltak. (Zeitgeschichte 1979, 11-12. sz. 369-385.1.) CH. R. AGERON. HALED EMIR PETÍCIÓJA WILSON ELNÖKHÖZ (1919 MÁJUS) Haled emír az első, széles társadalmi rétegeket aktivizáló algériai nemzeti politikus volt. A francia hadsereg hajdani tisztjének tevékenysége az első világháború befejezését követő évekre esik. A szakirodalomban vita folyik arról, hogy nacionalista volt-e, vagy csupán a nacionalizmus előfutárának tekintlíbtő. Éne a kérdésre — a cikk szerzője szerint - világos feleletet ad az a dokumentum, amelyet közzétesz és amelynek létét korábban egyesek kétségbevonták, mások viszont elfogadták, de állításuk igazolásául csak másodlagos forrásokra hivatkoztak. 1920 elején a jobboldali francia napilap, az Action française támadást intéz Haled emír ellen, aki „megbabonázva a népek önrendelkezési jogának wilsoni elvétől”, petíciót címzett Wilson amerikai elnökön keresztül a párizsi békekonferenciához. S ebben a dokumentumban támadta az algériai francia uralmat, és az ország függetlensége mellett emelte fel szavát. Haled emír a vádaskodásokra azt válaszolta, hogy ha a francia hatóságok kezében bizonyítékok lennének, már felelősségre vonták volna. Arra viszont nem adott egyértelmű választ, hogy valóban átnyújtott-e ilyen dokumentumot a párizsi békekonferencián résztvevő amerikai delegációnak. A közelmúltban viszont a dokumentum előkerült a Washingtoni Nemzeti Levéltárból. Kiderül, hogy a petíciót 1919. május 23-án a Crillon Szállóban G. B. Noble hadnagynak, az amerikai delegáció tagjának egy öttagú algériai bizottság adta át. A delegáció vezetője Haled emír volt, a többiek - tartva a megtorlástól - nem árulták el a nevüket. A petícióban kérték, hogy az algériaiak maguk választotta delegációval vehessenek részt a békekonferencián, hogy ott az ő részvételükkel a Népszövetség oltalma alatt döntsenek Algéria jövendő sorsáról. A dokumentumban kemény szavakkal mondanak bírálatot az algériai francia uralomról, a lakosságnak okozott katasztrofális következményeiről. Leszögezik, hogy az amerikai elnök által 1917-ben előterjesztett béketervének „faji és vallási megkülönböztetés nélkül műiden elnyomott kis nép felszabadításának alapjául kell szolgálnia”. Ageron francia történész úgy véli, hogy a petíció megfogalmazása és tartalma szerint egyértelműen azt bizonyítja, hogy Haled emír nacionalista volt. Algériai történészek ezt vitatják. Úgy vélik, hogy nem egy dokumentum szerint kell ítélni, hanem Haled emír egész politikai tevékenységét szem előtt tartva. Az viszont azt bizonyítja, hogy az emír nem volt nacionalista, mert szorgalmazta a szoros kapcsolatokat Franciaországgal, nemzeti függetlenségről nem ejtett szót. Szerintük az algériai nacionalizmus kialakulása más személy, ill. szervezet tevékenységéhez kapcsolódik, és az 1920-as évek második felében történt meg. Ageron a teljes terjedelmében közzétett dokumentum vázolt és idézett részletére támaszkodva kitart álláspontja mellett. A vita még nem zárult le. A dokumentum ismerete és közlése viszont megerősíti azt a más források által is alátámasztott tényt, hogy a wilsoni békeprogramnak - s főleg önrendelkezési pontjának - nem kis befolyása volt a gyarmati népek formálódó nemzeti mozgalmáról. (Revue dhistoire maghrébine, N°s 19-20. 1980. okt. 199-211.1.) A folyóiratszemlét írták: Barda Beáta (B. B.), Heiszler Vilmos (H. V.), Menyhárt Lajos (M), J. Nagy László (J. N. L.).
