Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
44 ÁGH ATTILA szélesedés következtében történő átmenetnek, az osztályok nemzetközileg funkcionáló osztályok, struktúrájukat az egyes területeknek a nemzetközi munkamegosztásban való , besorolódása határozza meg. Brenner számára viszont a kapitalizmus elsőként és mindenekelőtt nemzeti kapitalizmusként jön létre, s az osztályok csak helyi szinten szerveződnek meg, mint a fejlődés legfőbb hajtóerői. A kapitalizmust úgy fogalmazza meg, mint az abszolút többlettermék termeléséről a relatív többlettermék termelésére való történelmi átmenetet, azaz a túldolgoztatás fokozása helyett a termelékenység növelésén keresztül válik fokozhatóvá a kizsákmányolás, amely viszont feltételezi a termelékenység növelését célzó beruházásokat. Ennek az önfenntartó fejlődésnek a beindulását tekinti tisztán a belső osztályerők művének, s elbagatellizálja az eredeti tőkefelhalmozásban a külső források alapvető szerepét. Egészen addig megy, hogy a centrum országait feloldja a periféria „alulfejlődése” történelmi terhe alól, arra hivatkozva, hogy a lényeg nem a tőke eredete, hanem effektiv felhasználása." Brenner kétségtelenül következetesebben fejti ki a nemzeti kapitalizmus fejlődését, s jogos kritikában részesíti a Sweezy-vonal egész koncepcióját, de azon az áron, hogy elhanyagolja az egész világkapitalizmus elméletet, azaz nincs válasza a harmadik világ történelmi fejlődésének problémájára, sőt, visszatekintve, az európai formációktól eltérő rendszerek korábbi történetére sem. Az alulfejlődés szerinte szintén a belső osztálystruktúra dinamikája miatt van, amiatt tehát, hogy a hagyományos osztályerők ellenállása miatt nem tudták beindítani a relatív többletmunka kizsákmányolásán alapuló fejlődést. Azonban erről a centrum országai alig tehetnek, ők még megpróbálták szétzúzni a prekapitalista struktúrákat, de ez kevéssé sikerült. Így Brenner számára sem marad más hátra, mint a kapitalizmus elégtelen terjedésével magyarázni a harmadik világ „alulfejlődését”,, ami tulajdonképpen a Smith-féle klasszikus evolucionizmus eredeti, Sweezynél még megőrzött, s csak Frank és Wallerstein által meghaladott tétele volt. Brenner tanulmánya elején és végén Marx kritikájára kényszerül, mondván, hogy Marx a (nemzeti) kapitalizmus világméretű elterjedését vetítette előre, s ez a prognózisa nem vált be.100 Holott nyilvánvaló, hogy Marxnál a kapitalizmus mindkét dimenziójában, nemzeti és világkapitalizmusként egyaránt megszerveződik, s a világkapitalizmus elvileg nem lehetséges, mint a tiszta kapitalista formációk együttese.101 Az általunk tárgyalt problémában és végig követett vitában tehát világosan kirajzolódik egy patthelyzet: a vita intemalista vonala következetesebb érvelése a világkapitalizmus feszítő ellentmondásainak elhanyagolásával jár együtt, és végső soron a "Brenner: i. m. 77, 92. ,00Uo. 85, 89-93. Brenner koncepcióját érdemben bírálja B. Fine: On the Origins of Capitalist Development New Left Review 109 1978 május-június, c. írása, amelyben a világkereskedelem hatását a szerző korlátozottnak tekinti ugyan, de az osztályharc szempontját sem tartja önmagában véve elegendőnek a termelési viszonyok átfogó vizsgálata helyett. Fine elégtelennek tartja az abszolút és relatív többlettermék termelésének szembeállítását is a kapitalizmusra való átmenetben, és utal a tőkének való formális és reális alárendelés marxi koncepciójára, ebből a szembeállításból adódik szerinte arra a kérdésre a válasz, hogy miért nem terjedt el a (nemzeti) kapitalizmus, amit Brenner nem válaszol meg. (1. m. 90-94.). 101 Vö. 1. és 54. lábjegyzetet.
