Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Knapp Éva: Remete Szent Pál csodái 511

512

KNAPP ÉVA

Gyöngyösi Gergely rendtörténeti munkája szerint ezt a kolostort 1300-ban alapították.7 Az újabb ásatások is megerősítik Gyöngyösi adatát, mert a feltárt maradványok arra utalnak, hogy a kolostor gótikus templomát 1300—1310 között építették.8 A szentlőrinci kolostor minél gyorsabb felépítését Lőrinc perjel, a rend negyedik generálisa szorgalmazta.9 Miután a generális az évenként pünkösdkor tartott általános káptalani gyűlések székhelyét 1301-ben Budaszentlőrincre tette át, a kolostort a 14. század első felében Károly Róbert, Óvári János comes és Velencei Pál budai polgár adományaiból jelentősen kibővítették.10 Töretlen virágzását a mohácsi csatáig a kiváltságokon és az adományokon kívül elsősorban Remete Szent Pál 1381-ben Velencéből ideszállított ereklyéje biztosította.11

Az ereklye Szent Pál 342 körül történt halála után hosszú utat tett meg a thébai pusztától Velencéig. A romlatlan testet Mánuel bizánci császár 1169-ben kiásatta, és Konstantinápolyba vitette, ahol az Ecclesia S. Mariae Pervilepti id est circumsepta templomban helyezte el.12 Itt nyugodott egészen 1241-ig, amikor Lanzalo Jakab velencei polgár a szent életéről elmélkedve elhatározta, hogy az ereklyét a hitelesítő okmányokkal együtt Velencébe hozatja. A translationak nem volt akadálya, mert Konstantinápoly ekkor a velencei patriarkátus fennhatósága alatt állt. Ezután a köztársaság a Nagy Lajos négyéves velencei háborúját lezáró turini béke egyik pontjának értelmében az addig a Szent Julián egyházban őrzött ereklyét más hadisarcokkal együtt átengedte a magyar királynak.13 A faszekrénybe zárt ereklyét 1381. október 4-én éjjel Nagy Lajos megbízásából Alsáni Bálint pécsi püspök és Horvát Pál zágrábi püspök vette át, majd Budára kísérte. A testet ideiglenesen a budai királyi vár kápolnájában helyezték el, majd 1381. november 14-én ünnepélyes menetben vitték át Budaszentlőrincre, ahol Kaplai Demeter esztergomi érsek a király nevében átadta a szerzeteseknek.14

7 Gyöngyösi Gergely: i. m. cap. XVIII.

iZolnay László: Ünnep és hétköznap a középkori Budán. Budapest 1975’ 47-48.

9 Gyöngyösi Gergely: i. m. cap. XVIII.

' °Uo.

11 Erre utal például az 1433-ban Magyarországot bejáró Bertrandon de la Brocquiere útinaplója, amely külön is megemlíti az ereklye közkedveltségét. Szamota István: Régi utazások. Budapest

1891 93.

13 Ipolyi Arnold a múlt század végén fölkereste a templomot, és még megtalálta azt a templomfalba vésett üreget, ahol a testet föltehetően őrizték. Ipolyi Arnold: Adalék a pálosok magyar történetéhez. In: Ipolyi Arnold kisebb munkái. III. k. Budapest 1887 418.

13 Matthias Fuhrmanntól megtudjuk, hogy Budaszentlőrincre nem az egész test, hanem csak egy része került. Hivatkozik Jacobus Cacatius egyik posztumusz művére (Elogia Illustrium Anachoretarum), amit a szerző VII. Sándor pápának dedikált, s amelyben ez áll: „A testet Emmanuel császár parancsára Bizáncba vitték, aztán 1240-ben Jacobo Lanzio velencei szenátor a Szent Julián egyházba szállíttatta, ahol ma is tisztelettel őrzik, testének pedig egy részit Lajos magyar királynak adták 1381- ben.” Matthias Fuhrmann: Anonymi Hungarici Historia de Translatione S. Pauli I. Eremitae ... Kézirat. Országos Levéltár, Acta Paulinorum (AP) E 153 fase. 420. fol. 10. Fuhrmann szerint ezt erősíti meg a Szent Rítusok Kongregációjának döntése is 1698. december 6-án (föl. 21.), valamint több velencei író: Franciscus Sansovinus, Nicolaus Dolione, Peregrinus Merula, Illustr. Triumvir D. Cornelius. Fuhrmann azt is megjegyzi, hogy ő maga is látta a velencei ereklyét: a Szent Julián templomban előtte misézett (föl. 22.).

14 A translatiot Valentinus de Hungária (Hadnagy Bálintj: Vita divi Pauli... Venetia 1511 fol. 5-9. alapján írom le. Nagy Lajos kérelmét közli Wenzel Gusztáv: A turini békekötés. Magyar Történelmi Tár XI. k. Budapest 1862 83. A test 1381-es translatiojának jelentőségét és értelmét Hadnagy