Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Lewin; R.: A rejtjelfejtők háborúja 504
504 FOLYÓIRATSZEMLE A Mediterráneum felfogásbeli újdonsága tehát nem Braudel „strukturális történetében” van, hanem geohistorikus szemléletében. Azoknak, akik korábban az éghajlat, a talaj vagy a víz történelmi szerepét hangsúlyozták, nem sikerült megtalálniok az ökologikus szempont és a társadalmi tevékenység összekapcsolásának módját. Számukra a földrajz és a demográfia - rendszerint külön fejezetben hátterűi szolgált. Braudel számára viszont az emberi és nem-emberi tényezó'k együttesen hozzák létre a mediterrán „milieu”-t. A földrajz így több lesz, mint környezet: egyesül a történelemmel. Férfiak és nők e milieu-től övezve, általa segítva vagy annak ellenére - de nem annak alávetve vagy akár fölébe kerekedve, hanem azzal egyenrangúan - tevékenykednek. A Mediterráneum geohistorikus orientációja a történeti kutatásokban megfosztotta az államot központi helyétől, a politikát pedig másodlagossá tette más történelmi hatótényezők mögött. A mű figyelme inkább egy gazdaságilag körvonalazott térségre irányult, mint egy politikailag körülhatárolható népre. A kereskedelmi és mezőgazdasági tevékenységet inkább térbeli kapcsolatokhoz kötötte, mint állami intézkedésekhez. Szakított a régebbi francia történetírói hagyomány eltúlzott nemzetközpontú jellegével, s aláásta a nyugati történetírás azon törekvését, hogy a múltat — az antikvitástól kezdve - az államformáló elit gondolataival és cselekedeteivel azonosítsa. Ezek a törekvések kétségtelenül új távlatokat nyitnak a történetírásban. De minden győzelem veszteséggel jár. Braudel kutatásaiban a politikai szempontok lebecsülése a gazdaságiak eltúlzásához vezet, az áttekintések során gyakran elhalványulnak, sőt elvesznek a részletek. A Mediterráneum így — szőkébb értelemben — nem válhat kötelező mintává (azaz paradigmává)! Tartalmát nem lehet utánozni, mert az Annales történetírása benne nem több, mint módszer. A könyv hasznos feladatot töltött be a tudományos energia összpontosításában, valamint a kutatási irány kijelölésében. A történészek számára inspiráló mű, hiányosságait azonban azóta az Annales-csoport tagjainak újabb művei próbálják kiküszöbölni. (The American Historical Reivew 1981.1. sz. 63-105. l.j B.J. R. LEWIN: A REJTJELFEJTŐK HÁBORÚJA Minden háborúnak megvannak a maga egyedi sajátosságai. Az első világháborúnak a tüzérség tömeges alkalmazása, a búr háborúnak a fölényben levő ellenséggel szemben a terepet mesterien kihasználó gerillahadviselés, az amerikai polgárháborúnak a vasút és távíró katonai alkalmazása, az első lövészárokrendszerek. A második világháború vonatkozásában sokan a rejtjelfejtést tartják ilyennek. Egy globális háború azonban olyan sok tekintetben forradalmian új, hogy ez túlzás, de szőkébb katonai értelemben igaz az, hogy a rejtjelfejtés egyetlen korábbi háborúban sem játszott ilyen nagy szerepet. Sokan óvnak a rejtjelfejtés jelentőségének túlbecsülésétől, de a legutóbb megjelent új művek - pl. R. Bennett: Ultra in the West (1979) - alapján, amelyekből képet kaphatunk arról, hogyan fejtették meg, fordították le és használták fel a britek a német „Enigma” kódot, sok szempontból elavulttá, sőt félrevezetővé tesznek számos könyvet, így pl. a Nagy-Britanniában a második világháború hivatalos történetének jó néhány kötetét. Vegyük pl. az atlanti-óceáni csata történetét. Az eddig megjelent munkák nem hivatkozhattak arra az óriási szerepre, amelyet az Ultra játszott a német tengeralattjárók megsemmisítésében. Ugyanez vonatkozik az észak-afrikai, szicíliai, olaszországi, normandiai és németországi hadműveletekre. Az Ultra létezésének ténye olyan nagy jelentőségű, hogy gyakorlatüag az összes 1974 előtt, sőt néha ez után született hadtörténeti munkák átírását teszi szükségessé. 1974 a kulcsév, mivel ekkor publikálta Winterbotham sorhajókapitány „The Ultra Secret” című könyvét, amelyet főleg emlékezetből, eredeti okmányok felhasználása nélkül írt, így korlátái érthetők. Pandora szelencéje kinyílt, többé bezárni nem lehet. 1977 októberében a londoni Public Record Office a Bletchley Parkból szétküldött üzenetek jelentős részét a kutatók számára hozzáférhetővé tette. Winterbotham után más, az Ultra akcióban közvetlenül résztvevők is kiadhatták visszaemlékezéseiket.
