Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
42 ÁGH ATTILA sével a vidékre —, mivel a kapitalizmus ezen az ellentéten nyugszik, s így állandóan szükségszerűen újratermeli azt. Ezért nemcsak az tarthatatlan feltételezés, hogy a városi gazdaság a középkor válságában evidensen létrehozza a kapitalizmust, hanem az is, hogy a harmadik világ nemzeti burzsoáziája készen áll a feudális maradványok és a „vidéki elmaradottság” felszámolására, márpedig ez a Sweezy-féle koncepció politikai premiszszája: „A kapitalista fejlődés dinamikájának Sweezy-féle feltételezése valójában a marxizmus evolucionista átértelmezésének felel meg, amely egyúttal magában foglalja a kapitalista fázis tökéletes kiteljesedésének és a kapitalizmus mint a fejlődés hordozója vég nélküli terjeszkedésének szükségességét a prekapitalista maradványokkal szemben, beleértve azt is, hogy ennek az evolúciónak az ésszerű beteljesítése végül is a szocializmusra vár.”93 A világkapitalizmus nem is törekedett a prekapitalista formákat teljességgel felszámolni, hanem nagyrészt saját funkciójává degradálta őket, és afféle modem tradicionalizmusként állandóan újratermelte. A szocializmusnak nem lehet az a feladata, hogy a kapitalista fejlődést befejezze és teljessé tegye, ellenkezőleg, a város—vidék és a modemtradicionális szektorok ellentétének felszámolása magának a kapitalizmusnak a felszámolását követeli meg: „A múlt relikviájaként felfogott dualista tendenciát a városi haladás és a falusi elmaradottság szétválasztására szembesíteni kell azzal a ténnyel, hogy az urbanizáció és a ruralizáció a kapitalista munkamegosztás ugyanazon folyamatának két oldala .. .vannak bizonyos » városi szocialistáki, akik elfogadják a falusi passzivitás és a városi haladás mítoszát. Hasznos tehát felhívnunk a figyelmet a városi ideológia evolucionista felfogásának beszivárgására a szocialista gondolkodásba, és utalnunk egy Marxhoz való kritikai visszatérés szükségességére.”94 A feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet vitjának végszava itt a „városi szocialisták” - azaz a „marxista evolucionizmus” — kritikájának jelentőségét fogalmazza meg a szocializmus és a harmadik világ viszonyának tárgyalásában. Tanulmányunkat magunk is azzal indítottuk, hogy a vita résztvevői előtt — tudatosan vagy ösztönösen - a kapitalizmusról a szocializmusra való átmenet problémája lebeg, s ez újra meg újra meg is mutatkozik.95 A hetvenes évek végére azonban az is kitűnt, hogy a fejlődő országok áttérése a szocialista fejlődésre rengeteg buktatót rejt magában és sokkal hosszabb folyamat, mint amilyenre a hatvanas évek elején számítottak. így a termelési mód vitája a harmadik világ szakirodaimában a hetvenes évek második felében inkább a harmadik világ országainak a tőkés világgazdaságban való helyére és az „alulfejlődés” okaira koncentrál, s a korábbinál jóval kevésbé a tőkés, világpiactól való forradalmi kilépés, azaz az „alulfejlődés” leküzdése stratégiájára. Ez tűnik ki Brennemek a korábbiakban már többször idézett két tanulmányából is, amelyek a hetvenes évek végén íródtak, s a Dobb—Sweezyvitához való legutóbbi hozzájárulásnak tekinthetők. ”1. m. 194. ,4I. m. 195. 9 s Wallerstein azt írja A feudalizmusból a kapitalizmusba. Átmenet vagy átmenetek c. tanulmányában: „Úgy vélem, egyetértésben Schumpeterrel, hogy a kapitalizmusról a szocializmusba való átmenet korai szakaszát éljük, ami a szemünk előtt játszódik . Az egyik oka annak, hogy érdeklődéssel vizsgáljuk a » feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet « folyamatát az, hogy szeretnénk megérteni ezeknek a viszonylag ritka egyedi átalakulásoknak a mechanizmusát.” (Világtörténet 27. szám, 1977, 28.).
