Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Alperovics M. Sz.: Revoljucija i diktatura v Paraguaje 1810-1840 (Ism.: Tombor Ildikó) 486
TÖRTÉNETI IRODALOM 487 A szerző igen jelentős forrásbázisra támaszkodik: felhasznált számos olyan nyomtatott cs eddig nem publikált forrást, amelyek tartalmazzák az ország gyarmati és 19. századi történelmét. A könyvben külön fejezet foglalkozik a témáról szóló művek kritikai áttekintésével. A korabeli paraguayi és külföldi források, főiét útleírások, diplomaták, utazók naplói (Rengger, Longchamp, a Robertson fivérek) egyértelműen elítélik Francia diktatúráját. Ebből származtatják az ország jelenlegi elmaradottságát. A 20. század elején az asuncióni levéltár megnyitásával nagyobb lehetőség nyílt tudományos kutató munkára. Ebből az időből már több pozitív értékelést találunk. C. Bacz és J. P. Benitez véleménye szerint a diktatúra bevezetésének fő oka a függetlenség megvédése volt. Szerintük a diktatúra törvényszerű jelenség a korabeli Latin-Amerikában. A közelmúlt szovjet történetírásában viták folytak arról, milyen tömegbázisra támaszkodott Dr. Francia diktatúrája. A szovjet történészek szerint Francia politikája megfelelt a nemzet érdekeinek. Alperovics könyvében a Dr. Francia nevével fémjelzett korszakot állította középpontba. Diktatúra volt-e ez? Ha igen, akkor hogyan férnek össze a diktatúrával a bevezetett demokratikus reformok? A könyv választ próbál adni arra a kérdésre is, hogyan jutott a kezdetben virágzó, fejlődő Paraguay a mély elmaradottság ma tapasztalható szintjére. Az első fejezetben az ország gyarmatosításának sajátosságait elemzi a szerző. A tengertől való elzártság, a periférikus helyzet hosszú időre meghatározta Paraguay sorsát: a tengertől való elszakítottság egyik oldalról gátolta a fejlődést, a másik oldalról pedig az autonómiát növelte. Alperovics a függetlenségi és a gyarmati időszakból származó eredeti forrásokat szólaltat meg, amelyek azt mutatják, hogy már a 18. században is nyelvi és „faji” szempontból meglehetősen egységes volt Paraguay, és a szomszédos provinciáktól eltérő vonásokat mutatott. Gazdasága a szabad munkára és a kistulajdonra épült, itt nem voltak olyan jelentős szociális különbségek, mint Dél- Amerika más részein. A provincia gazdasági fejlődését azonban akadályozta Spanyolország gyarmatpolitikája és a betelepült jezsuiták tevékenysége. A 19. század elejének spanyolországi eseményei (Napóleon hódításai, VII. Ferdinánd lemondása) hatással voltak a gyarmatok életére. Sok helyen, így Buenos Airesban is forradalom tört ki, de a Buenos Aires-iek a paraguayi „folytatást” igyekeztek megakadályozni. így a spanyolok ellen folyó függetlenségi harc Paraguayban összekapcsolódott a Buenos Aires fennhatósága elleni küzdelemmel. Paraguay függetlensége a szerző szerint a paraguayi és Buenos Aires-i kereskedők gazdasági ellentéteinek végső eredménye volt. A paraguayi függetlenség híveinek sikerült megvédeni az országot, a gyenge hispanofil csoportot később elszigetelték. Ebben a harcban tűnt fel Dr. Francia alakja, aki különböző politikai manőverekkel egyre inkább saját kezében összpontosította a politikai hatalmat. „A diktatúra bevezetése és megszilárdulása” c. fejezetben Alperovics igen plasztikusan elemzi, hogyan lett diktátor Franciából. Figyelmet érdemel a szerző azon tézise, hogy Dr. Francia diktatúrája nemcsak a rendőrségen és erőszakon alapult - ahogy ezt az ismert sémák sugallják. Az erőszakapparátus kicsiny volt, ha összehasonlítjuk a szomszéd országokkal. Francia az országban jelentős tömegbázissal rendelkezett, különösen a parasztok körében. A hatalom megszerzése után a diktatúra keményebbé vált. Ennek oka Alperovics szerint a külső és belső fenyegetettség volt. Emiatt a hatóságok és Francia ellenőrzése az élet minden területére kiterjedt. Ebben a fejezetben elemzi a szerző az elszigeteltség problémáját. Az elszigetelődés talán legfontosabb következménye a gazdaság átalakulása volt. Paraguay exportra termelő országból gazdaságilag önellátó országgá vált, erős állami szektorral. A szerző szerint az elszigeteltség, bár a szomszédok tevékenysége révén jött létre, állandó tényezője maradt Dr. Francia politikájának. A stabilizálódás után azonban Francia kísérletet tett az elszigeteltség megszüntetésére. Kapcsolatokat keresett nemcsak a szomszédos államokkal, hanem Európával is. Sajnos, ezek a kísérletek nem vezettek eredményre, ami káros hatással volt az ország gazdasági életére. Francia utódja, Carlos Antonio López meg tudta szüntetni az elszigeteltséget, miután elismertette az ország függetlenségét a szomszéd államokkal. Ez az elismerés azt jelentette, hogy a paraguayiak szabadon hajózhattak a Paraná és Paraguay folyókon a tengerig, és az ország bekapcsolódhatott a világkereskedelembe is. A következő fejezet Dr. Francia diktatúrájának lényegét és szociális jellegét elemzi. Először megismerkedhetünk Franciának, ennek a titokzatos és kevéssé ismert diktátornak a személyével. Alperovics szerint a diktatúrának antifeudális és polgári forradalmi jellege volt, de meghatározó itt a
