Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Korom Mihály: Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya és a fegyverszünet (1944-1945) (Ism.: Föglein Gizella) 480
TÖRTÉNETI IRODALOM 481 Hadsereg fogja felszabadítani. Horthy magatartását alapvetően nem tudta befolyásolni a Magyar Frontnak a legszélesebb antifasiszta összefogást javasoló két memoranduma sem. A kormányzó nemcsak e politikai együttműködést szalasztotta el, végső fokon utasította vissza - hangsúlyozza a szerző -, de a Németországtól való békés leválás reményében kihasználatlanul hagyta a magyar-német katonai erőviszonyokban egy időre mutatkozó kedvező lehetőséget is. Hasonló alapállás jellemezte a Horthy-féle fegyverszüneti küldöttség moszkvai diplomáciai tevékenységét is, hiszen az a szinte minden elképzelést felülmúló időhúzás és halogatás következtében csupán az előzetes fegyverszüneti feltételek aláírásáig jutott el. Az adott helyzetben Horthy politikájának tarthatatlanságát bizonyította - negatív oldalról - a kiugrási kísérletnek a nyilas hatalomátvétellel történt meghiúsulása. Rávilágít a szerző, hogy a kiugrási kísérlet kudarcát követően mind a szövetséges nagyhatalmak nevében tárgyaló szovjet vezetők, mind pedig az időközben átállt horthysta tisztek körében a hadsereg átállítása került az előtérbe. Azonban ez a remény éppúgy nem vált valóra, mint ahogy a Moszkvában maradt fegyverszüneti delegáció tagjaival immár egy esetleges új hatalom megteremtéséről folyó tárgyalások sem vezettek eredményre. A megszállt és a nyilas hatalom alatt álló ország, illetve nemzet számára a kibontakozás alapját a Vörös Hadsereg által felszabadított, egyre növekvő területeken a baloldali erők, elsősorban a kommunisták által kezdeményezett antifasiszta, demokratikus, népi mozgalom teremtette meg. Nyomon követi a szerző a népi demokratikus hatalom kiépítésének egymásra épülő mozzanatait, így a nemzeti bizottságok működését, a kommunista párt moszkvai emigrációs csoportjának tevékenységét, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, a Polgári Demokrata Párt s a szakszervezetek részvételével történt, december 2-i megalakulását. Beható elemzés tárja fel, hogy mikor és hol vetődött fel először, illetve mikor és hol nyert végleges elhatározást az új hatalom megteremtésének szükségessége, a történelmi hagyományoknak és tapasztalatoknak megfelelő szervezeti formák kialakítása (kormány és nemzetgyűlés), a jogforrás kérdésének a tisztázása (a kormányt a választások útján létrejött nemzetgyűlés nevezi ki), a székhely kiválasztása, a miniszteri tárcák számának, illetve azok pártonkénti, majd személyenkénti összetételének a megállapítása. Foglalkozik a szerző az ideiglenes nemzetgyűlési választásokkal, részletesen vizsgálja a nemzetgyűlési képviselőknek a küldő szervek, valamint a párttagság, illetve a foglalkozás szerinti hovatartozását, amellyel feloldja és kiküszöböli a korabeli dokumentumokban és a szakirodalomban is fellelhető ellentmondásokat, esetleges pontatlanságokat is. Kiemeli a szerző a törvényhozó és a végrehajtó hatalom összetételében mutatkozó különbséget, azt ti., hogy a választások útján 1944. december 21-én Debrecenben létrejött Ideiglenes Nemzetgyűlés baloldali többségű volt, míg a december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány a koalíció polgári erőinek kedvezett. A népi demokratikus hatalom megszületésének bemutatásakor a szerző nemcsak "ismerteti az egyes szervek, fórumok programjait (a kommunista párt moszkvai emigrációs csoportja által kidolgozott, majd 1944. november 30-án a Néplapban megjelent akcióprogram; a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja; az Ideiglenes Nemzetgyűlés „Szózata”; az Ideiglenes Nemzeti Kormány „Nyilatkozata”), de egyben össze is veti azokat, utalva a közöttük lévő eltérésekre és azok okaira is. Az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak — programjában is rögzített - egyik legelső és legjelentősebb diplomáciai lépése a fegyverszüneti szerződés 1945. január 20-i aláírása volt Moszkvában, a szövetséges nagyhatalmak képviselőivel. Korom Mihály bemutatja a küldöttséget és a tárgyalások alakulását, valamint elemzi a szerződést, amely - a nem egy vonatkozásban kétségtelenül nagy terhei, illetve hiányosságai ellenére - Magyarország szuverenitásának elismerését jelentette. A fegyverszüneti szerződés aláírása kapcsán ismerteti a hitleri Németország volt európai szövetségeseinek (Olaszország, Románia, Finnország, Bulgária) a háborúból történt, Magyarországot megelőző kiválását és fegyverszüneti egyezményeit, amelyek több szempontból is tanulságként, példaként szolgálhattak volna a magyar fegyverszüneti küldöttség számára. Mindezekkel összefüggésben - a háború menetébe ágyazva — veszi számba a szerző az antifasiszta nagyhatalmaknak a háború utáni rendezésre vonatkozó állásfoglalásait, megállapodásait és gyakorlati lépéseit, konkrétan a hitleri szövetséges európai országok, mindenekelőtt Magyarország irányában kialakított politikájukat. Azt ti., hogy a háború meghatározott szakaszaiban az átállást illetően a politikai, a katonai vagy a diplomáciai terület közül melyiket tekintették lényegesnek, és melyiket tartották kevésbé fontosnak. Ennek volt a következménye 12 12 Századok 1983/2
