Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
40 ÁGH ATTILA századi válságban”, úgy a harmadik világban a város sem követ el árulást, amikor a vidék fejlődésének gátjává válik. A történelmi párhuzam mutatis mutandis tovább is folytatható, ahogy a 17. századtól kezdve az abszolutizmus felerősítette a város és a vidék ellentétét Európában, s mint a földjáradék kisajátításának állami gépezete a földesurak és a városok közös érdekét fejezte ki a mezőgazdaság kommercializálásával, a parasztság adóterheinek és függésének fokozásával, úgy a városi gazdaság dominanciája — számos helyen szövetségben a hagyományos földbirtokos osztályokkal - a harmadik világban is hajlamos „abszolutista” formákat ölteni - a latin-amerikai diktatúrák és az „afrikai bonapartizmus” — és a mezőgazdaság kommercializálását, mint állítólagosán egyértelműen haladó modernizációt a parasztság még teljesebb kizsákmányolása és „alulfejlődése” irányában végrehajtani.-A városi gazdaság mint a fejlődés hordozója történelmi és jelenlegi mítoszának ideológikus funkciója mind az „állami feudalizmusban”, mind pedig a mai gyarmati kapitalizmusban tetten érhető.88 A 17. századi válság és a posztkoloniális fejlődés válsága önmagában is párhuzamok egész sorát kínálja, hiszen az utóbbi esetben is a korábban progresszív polgári jellegű osztályok és rétegek „árulásáról” van szó, vagyis a refeudalizáció és neokolonializmus sokban rokon jelenségek.8 9 Merrington három nagy történelmi szakaszt vázol fel mint a világgazdaság keletkezésének szakaszait. Az első szakaszban, a hosszú 16. században megtörténik az ibériai világkereskedelem és állami feudalizmus kiteijeszkedése („világfeudalizmus”), a másodikban ennek válságával és a városi gazdaság refeudalizációjával szemben megtörténik a korai világkereskedelmi kapitalizmus kialakulása a 17. századi Angliában és Hollandiában, míg a korábbi centrumokban — mint Vilar írja — „az eredeti felhalmozás saját szétrombolására vezet”.“A valódi világpiac kialakulása csak a harmadik szakaszban történik meg, amely egyben előkészíti a kereskedelmi tőke az ipari tőkének való alárendelését is: „A világpiac igazi kialakulása a termelési költségárak kiegyenlítődésével, azaz a világpiaci árak megjelenésével a gyapothoz és a hazai gazdaságban való fokozott kizsákmányolás bevezetéséhez kapcsolódik. Ez a 18. századi válasz az inflációs nyomásra, mégpedig a gyári kapitalista termelés válasza, amely forradalmasította a fennálló munkamegosztást és a városok meglévő hierarchiáját, s alárendelte a véletlenszerű nagy profitot (windfall profit) a piaci ár fegyelmének és a kereskedelmi hasznot a forgalmi szféra puszta jövedelmére korlátozta.” Mivel ez a hármas periodizálás elve magában foglalja a 16. 8 8 8 Merrington is használja az állami feudalizmus kifejezést a történelmi mítoszok kifejtésében, mégpedig a szovjet történettudományra, elsősorban B. Porsnyevre hivatkozva (I. m. 180.). 89Merrington a 17. századi válságot Hobsbawm elemzését követve írja le: „A 17. századi válság, amelyet érdemben először Hobsbawm 1954-es cikkre írt le, rávilágított ennek a spekulatív kereskedelmi tőkére és - a vidéken és városban egyaránt - feudális hatalmi viszonyokra épített világpiacnak a gyengeségére. 8 A gazdasági fellendülés megsokszorozza a tevékenységeket, a válság szelektálja őket.« (Vilar). A válság a gyenge hazai termelési bázisuk miatt másodrangú szerepre degradálta a feudális és merkantilista városi gazdaságokat, amelyeket a fellendülés előtérbe állított (Spanyolország, Itália, sőt később Hollandia is). Csak Angliában volt képes ez a spekulatív gyarmati kereskedelem a termelésben teljességgel autonóm felhalmozás és a belső piac növekedése kiindulópontjául szolgálni. Egyébként a kereskedelmi tőke dominanciája - akár a kereskedelemben, akár a termelésben — megmarad redisztributív közvetítésként a fogyasztó és a termelő között, amelyet a termelési költség és az eladási ár közötti eltérés szabályoz, egészen addig, amíg maga a termelés a tőkétől függetlenül volt megszervezve, és egy integrált világpiac (mint az átlagos és hosszú távú árak egysége) nem létezett, s ilyen körülmények között - ahogy Braudel írja - a világgazdaság » hatalmas, de gyenge« volt.” (I. m. 186-187.).
