Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
„KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN A LU LFEJ LETTS ÉG! 33 mel.71 Számunkra most csak annak megállapítása fontos, hogy ez a világkereskedelem korántsem volt még kapitalista, s nem is teremtett közvetlenül kapitalizmust. Bár, mint Wittman már jelezte, közvetett hatása nagyban elősegítette Anglia és Hollandia kapitalista fejlődését, s ez azzal a veszéllyel jár, hogy önmagában véve kapitalistának tekintjük. A „feudális” világkereskedelem legfontosabb jegye számunkra állami jellege, a korai ibériai abszolutizmushoz kötődése, közvetlen összekapcsolódása a tengeri és szárazföldi hódítással, vagyis az adóztatás, sarcolás és a kereskedelem egymástól való elválaszthatatlansága. Még jobban kitűnik ez a feudális jelleg a spanyol állam amerikai gyarmatosításának történetéből, s abból, hogy a beáramló haszon nemcsak az abszolutista állam további megerősödésére vezetett, hanem végül is csődbe vitte az egész ibériai fejlődést. Wallerstein maga is látja ezeket a korlátokat a „kapitalista világgazdaságban” - idézi Braudel téziseit arról, hogy a 16. században kialakuló világpiac „hatalmas volt, de gyenge”, ill. , hogy az állam volt a korban a legnagyobb vállalkozó72 -, de átlép rajtuk, mivel az ibériai kereskedelmi világbirodalom mögött már eleve az angol—hollandfrancia kereskedelmi kapitalizmust látja, amelyben a kereskedelem magánjellege, az állam merkantilizmus szerepe és a nemzetgazdaságok szerveződése valójában igen élesen eltért az ibériai modelltől. Nem kívánjuk a nemesfémbehozatal és a külföldi jövedelmek nagyságát és jelentőségét a portugál és spanyol állam fejlődésében elemezni, csak a végkifejletet megemlíteni: a kereskedelmi világbirodalom kialakulása nemcsak fellendítője, hanem egyben gátja is volt a belső fejlődésnek, elsorvasztotta a városok, a belső kereskedelem, a nemzeti piac fejlődését, másfelől a világbirodalom katonai-bürokratikus fenntartásának terhe nemcsak politikai zsákutcába vitte a társadalom fejlődését, hanem anyagi csődbe is. A gyarmatbirodalom fenntartásának költségeit Spanyolország és Portugália viselte, előnyeit azonban más európai országok élvezték, s ez az ellentmondás vezetett a Hobsbawm által leírt 17. századi válsághoz.73 A világkereskedelem első szakaszának, ibériai formájának válságából pedig az angol-holland korai kapitalista világkereskedelem vezetett ki, s ez a második szakasz alapozta meg a kapitalista formáció kialakulását a 18. század végén. Világkapitalizmust csak az angol ipari kapitalizmus teremtett a 19. században, s véleményünk szerint csak ekkor beszélhettünk voltaképp a világgazdaság kialakulásáról is a világkereskedelem évszázadai után. Spanyolországot és Portugáliát tehát korántsem tekinthetjük a „leggyengébb láncszemnek” az európai feudalizmus „általános válságában”, ellenkezőleg, a korai abszolutizmus kiépítése és kereskedelmi világbirodalommá való kiterjesztése révén a feudalizmus konszolidálódott ebben a két országban. A „világfeudalizmussá” való kiterjeszkedés azon-71 Wallerstein: i. m. 46 -52, 326 -344. stb, valamint átfogó leírásukat adja K. Glamann: European Trade 1500-1750 c. tanulmányában (The Fontana Economic History of Europe Ed. C. M. Cipolla, 2. köt., Fontana Books, 1976 427-526., a borskereskedelemről 474 -489.). 7 2 Wallerstein: i. m. 68, 133. 7 3 G. Parker: a The Emergence of Modem Finance in Europe, 1500-1750 c. tanulmányában beszámol az ibériai feudalizmus gazdasági-pénzügyi összeomlásáról. Nemcsak a bevételek, az állami kiadások is fantasztikus mértékben megnövekedtek, elsősorban a katonai kiadások - az állami kiadások 70%-a Spanyolországban a 16. században! -, másodsorban az állami adminisztráció költségei, de rendkívül megnőtt az uralkodó osztályok tékozló fogyasztása is. Nem véletlen tehát, hogy Spanyolország állandóan államadóssággal küszködött, és teljesen le volt adósodva a Fuggereknek, 1555-től 1561-ig például az összes állami jövedelem le volt kötve a kölcsönök visszafizetésére (The Fontana Economic History of Europe, I. k. 2. köt., 560-582.) 3 Századok 1983/1
